|
==Élete==
1848 előtt elvégezte a gimnáziumot Pesten és a képzőakadémiát Bécsben[[Bécs]]ben, majd [[1852]]-ben segédtanító lett apja mellett, aki pesti nép- és városi rajztanító volt. Néhány év múlva további kiképzése végett a bécsi képzőművészeti akadémiára ment, ahonnan [[1859]]-ben a [[szeged]]i reáltanodánál kötött ki, ahol rajzot és szépírást oktatott. Az 1862-es szünidő alatt sajátította el a fényképezést, ősszel megnyitotta napfény(üveg)műtermét a Búza téren a Korda-Dáni házban (Dáni utca 7.), banmajd új műtermet rendezett be a Szentháromság utcai Rohrbach-házban. Ehhez művészi látásmódra, kézügyességre és nem kis mértékű vegyészeti tudásra is szükség volt. (Kezdetben ugyanis a kallódiumos nedveslemez negatívot még a fotográfus maga készítette el közvetlenül a felvétel előtt, a pozitív kép albuminpapírját is a fényképész érzékenyítette felhasználáskor.) A műtermen kívüli felvételekhez egész laboratóriumot vitt magával. 1870-ben a fényképészettől visszavonult, ezután csak a rajztanításnak élt, 1872-ben Pestre költözött. Műtermi képein a festészeti látásmód érvényesült. 1864-ben az ínségkonyhát, a nőegylet által fenntartott „levesosztó intézetet” fényképezte. 1867-ben egy vitás építkezési ügy kapcsán az Oskola utca páros oldala elejét örökítette meg. Arckép nem maradt fenn róla. 1870-ben a fényképészettől visszavonult, ezután csak a rajztanításnak élt.<ref>[https://docplayer.hu/525611-Szeged-fototortenete-1859-1913-forgatokonyv-tartalomjegyzek-bevezetoszoveg-1-tablo-szoveges-tablok-23-db-fenykepes-tablok-57-db.html Szeged fotótörténete]</ref>
[[1871]]-ben a vallás- és közoktatási miniszter a [[németország]]i rajziskolák tanulmányozására kiküldte; visszatérte után [[1872]]. [[szeptember 16.|szeptember 16-án]] az akkor felállított budapestipesti VI. kerületi főreáliskolához nevezték ki rajztanárnak. Mint az országos közoktatási tanács tagja nagy befolyással volt a rajzoktatás tervének megállapítására. Mint az országos tanáregylet tagja, egyik főindítványozója volt az országos rajzkiállításnak, amely [[1875]]-ben került megrendezésre. A közgyűléseken és a választmányi üléseken minden alkalommal felkarolta a rajztanítás ügyét, vitatta és népszerűsítette az újabb módszereket. 1874–76-ban a [[ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola|tanárképző gyakorló gimnáziumban]] is a rajztanítás vezetője, és [[1876]]-tól műegyetemi magántanár volt. A tanítás körüli tevékenységét gyakran félbeszakította szívbaja; fiának [[1883]]-ban történt halála mélyen lesújtotta, és 1884. április 10-én Budapesten ő is meghalt.
Cikkei a Néptanítók Lapjában (A rajzolásról általában, 1870), a szegedi Főreáliskola Értesítőjében (A rajznak, mint művelődési eszköznek, taníttatása az iskolákban és módszeres kezelése, 1872), a budapesti VI. Kerületi Főreálisola Értesítőjében (Műtörténelmi előadások szüksége a középtanodákban, 1873); az Országos középtanodákban); az Országos középtanodaiKözéptanodai Tanár-egylet Közlönyében (1873–1874. VI. A középtanodai rajztanításról, VII. A középtanodai rajztanításról, VII. A középtanodai rajztanítás reformja Ausztriában), a M. Tanügyben (II. 1873. A szabadkézrajz a reáliskolában, III. 1874. A gymnasiumi rajzoktatáshoz)
== Munkái ==
|
