„Rerum novarum” változatai közötti eltérés

Ketteler munkássága és más kezdeményezések következtében [[Európa]] legtöbb iparilag fejlett országában kísérletek történtek a szociális kérdés keresztény elképzelés szerinti megoldására. [[Habsburg Birodalom|Ausztriában]] [[Karl Vogelsgang]] báró vezetésével foglalkoztak a katolikus társadalomtudósok a munkáskérdéssel. Javaslatuk többek között a nagyipari üzemek [[szövetkezet]]ekké való alakítása, ahol munkaadók és munkavállalók együttesen irányítják a gazdasági tevékenységet. <br />[[Franciaország]]ban [[René de la Tour du Pin]] és [[Albert de Mun]] tett nagyon sokat a munkásság érdekében. De Mun [[1873]]-ban létrehozta az "Oeuvre„Oeuvre des Cercles catholiques d'ouvriers"ouvriers” (A munkások katolikus körének műve) nevezetű szervezetet, és kiépítette Franciaországban a katolikus munkáskörök hálózatát, amelynek [[1884]]-ben már 50 ezer tagja volt. De Mun alapgondolata az volt, hogy a szakmák szerinti szervezkedés ([[szakszervezet]]ek), az igazságos bér biztosítása ([[minimálbér]]), valamint a munkásság érdekét védő szociális törvényhozás és a betartásáról gondoskodó állami beavatkozás a kulcsa a szociális állapotok megoldásának. Elérte, hogy a francia törvényhozás engedélyezze a szakszervezetek létesítését, és ő nyújtotta be elsőként a munkásság [[életbiztosítás]]áról szóló törvényjavaslatot. <br />[[Németország]]ban [[Konstantin zu Löwenstein-Wertheim-Rosenberg herceg|Löwenstein herceg]] foglalkozott a munkáskérdés katolikus megoldásával, Rómában pedig külön [[társadalomtudományok listája|társadalomtudományi]] kör alakult.

A francia, német és olasz katolikus tudósok és politikusok nézeteik összehangolása, és a közös problémamegoldás kidolgozása végett [[1884]]-ben a [[svájc]]i [[Fribourg]] városában megalakították a "„[[Szociális és Közgazdasági Tanulmányok Katolikus Uniója|Fribourgi Uniót]]"”, vagy más néven a Nemzetközi Katolikus Egyesületet, amelynek élére a város püspöke, [[Gaspard Mermillod]] állt. Az Unió [[1888]]-ban egy emlékiratot terjesztett [[XIII. Leó pápa|XIII. Leó]] elé, amelyben kérték a pápa útmutatását, mert véleményük szerint a társadalmi problémákat csak katolikus szellemben lehet kielégítően megoldani. XIII. Leó ígéretet tett nekik, hogy a következő enciklikájának befejezése után megkezdi a szociális kérdéssel foglalkozó dokumentum kidolgozását. Az enciklika elkészítéséhez a pápa igénybe vette a kor több kiváló társadalomtudósának közreműködését is, legfőképpen a ''La Civiltà Cattolica'' [[Jézus Társasága|jezsuita]] szerkesztője, [[Matteo Libertatore]] és [[Tommaso Zigliara]] [[Domonkos-rend|dominikánus]] [[bíboros]] járult hozzá a körlevél megírásához.