„Xavier Marmier” változatai közötti eltérés

''Esquisses poétiques'' (Párizs, 1830) című művével lépett fel, majd beutazta 1832 és 1838 között [[Svájc]]ot, [[Hollandia|Hollandiát]], [[Németország]]ot és [[Skandinávia|Skandináviát]]. Ezután 1839-ben az idegen irodalmak tanára [[Rennes]]-ben, 1840-ben a közoktatásügyi minisztérium, 1846-ban a Sainte Geneviève-könyvtár őre, 1884-ben pedig ez utóbbinak főkönyvtárosa lett. Ezen hivatalát 1885-ben tette le. Nevezetesebb irodalmi és kritikai munkái: ''Études sur Goethe'' (StrassburgStrasbourg, 1835); ''Lettres sur le Nord'' (Párizs, 1840); ''Relation de voyage de la commission scientifique du Nord'' (u. o. 1844); ''Histoire de la littérature en Danemark et en SuedeSuède'' (u. o. 1839); ''Du Rhyn au Nil'' (u. o. 1846), melyben hazánknak (Hongrie) egy külön könyvet szentel; ''Du Danube au Caucase'' (u. o. 1854), melyben ismét rokonszenvesen emlékezik meg [[Magyarország]]ról, Franciára fordította [[Johann Wolfgang von Goethe]], [[Friedrich Schiller]] és [[E. T. A. Hoffmann]] műveit. Írt még regényeket is: ''Les flancés du Spitzberg'' (Párizs, 1858); ''Gazida'' (u. o. 1860); ''Drames du coeur'' (u. o. 1868); ''Vie dans la maison'' (u. o. 1876); ''Contes ruses'' (u. o. 1889) stb., melyek közül ''A kisértő'' (fordította Dózsa D., Kolozsvár, 1860) magyarul is megjelent. Marmier 1870 óta a francia akadémiának is tagja volt.