„Jugoszláv Királyság” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
j |
Új link |
||
12. sor:
| megalakulás éve =[[1918]]
| megszűnés éve =[[1945]]
| zászló =Flag of Yugoslavia (1918–1941).svg{{!}}border
| zászló szócikke = Jugoszláv Királyság zászlaja
| címer = Coat of arms of the Kingdom of Yugoslavia.svg
38. sor:
}}
A '''Jugoszláv Királyság''' ([[szerb nyelv|szerbül]], [[horvát nyelv|horvátul]], [[szlovén nyelv|szlovénül]], [[bosnyák nyelv|bosnyákul]] ''Kraljevina Jugoslavija'', [[macedón nyelv|macedónul]] ''Кралство Југославија'') egy délkelet-európai többnemzetiségű állam volt a [[Balkán-félsziget]]en, a két világháború között. 1918-ban jött létre a [[Szerb Királyság (1882–1918)|Szerb Királyság]] és a [[Szlovén–Horvát–Szerb Állam]] egyesülésével. Az első tizenegy évben a '''Szerb-Horvát-Szlovén Királyság''' nevet viselte, ám 1929. október 3-án I. Sándor király ''Jugoszláv Királyságra'', azaz ''
Az ország uralkodói a korábbi szerb királyi családból, a [[Karađorđević család|Karađorđević-házból]] kerültek ki. Elsőként [[I. Péter szerb király|I. Péter]] uralkodott [[1921]]-es haláláig. Őt fia, [[I. Sándor jugoszláv király|I. Sándor]] követte, aki már apja idejében régensként kormányzott. Sándor [[1934]]-es [[franciaország]]i látogatása során merénylet áldozata lett. A korona fiára, [[II. Péter jugoszláv király|Péterre]] szállt, aki ekkor 11 éves volt. Kiskorúsága miatt nagybátyja, Pál herceg kormányzott helyette. [[1941]]-ben a németbarát politikát folytató régenst puccsal eltávolították, és Péter vette át a hatalmat. Uralkodása azonban rövid ideig tartott, a [[tengelyhatalmak]] ugyanis még abban az áprilisban megszállták és feldarabolták az országot. II. Péter és a kormány emigrációba kényszerült, [[1945]]-ben pedig lemondott a trónról.
48. sor:
A [[pánszlávizmus]] 19. században népszerűvé váló [[ideológia|ideológiája]] azt hirdette, hogy a szláv népeknek egyetlen országban kell élniök. A világháború végén széthulló [[Osztrák–Magyar Monarchia]] délszláv nemzetiségei ezért nem önállósodni akartak, hanem közös országban egyesülni. Szerbia hadserege az [[Szerbia összeomlása 1915-ben|1915-ös megsemmisülés]] után újjáalakult [[Görögország]]ban, az [[antant]] ellátta fegyverekkel, és részt vett az 1918-as végső balkáni offenzívában. A [[Szerb Királyság (1882–1918)|Szerb Királyság]] az antant oldalán végül győztesként került ki a világháborúból, a szerb hadsereg részt vett Magyarország [[Baranya–bajai Szerb–Magyar Köztársaság|déli részének megszállásában]]. A Monarchiából kiváló nemzetiségek közül tehát a térségben csak a szerbeknek volt „anyaországa” és ezzel együtt önálló nemzeti hadserege. A szerbek az új államban domináns szerepet játszhattak a már akkor is fejlettebb körülmények között élő szlovén és horvát népcsoporttal szemben. Az antant az új délszláv állam vezetőjének tette meg a szerb politikai elitet. (A horvátok később megelégelték az alávetettséget, és a [[második világháború|II. világháborúban]] az első adandó alkalommal [[Független Horvát Állam|önálló államot]] hoztak létre.)
[[1918]]. [[október 28.|október 28-án]], az [[első világháború]] végén az osztrák [[Krajna (Szlovénia)|Krain]] tartomány [[Szlovénia]] néven függetlenné vált, hasonlóan [[Horvát–Szlavónország]] elszakadt a [[Magyar Királyság]]tól. [[1918]]. [[október 29.|október 29-én]] az új [[Szlovénia]], [[Horvátország]]gal közösen megalakította a [[Szlovén–Horvát–Szerb Állam]]ot, amely [[1918]]. [[december 1.|december 1-jén]] egyesült a [[Szerb Királyság (1882-1918)|Szerb Királysággal]], s így jött létre a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság.<ref>[https://hat-had.blog.hu/2018/11/27/a_delszlav_egysegallam_gyotrelmes_megalakulasa A délszláv egységállam gyötrelmes megalakulása] – Hat-had.blog.hu, 2018. november 27.</ref>
=== A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság korszaka ===
72. sor:
* 1939-ben a Tengermelléki és a Szávai bánságból létrehozták a Horvát bánságot.
A horvátországi politikai erők elutasították a király terveit, diktatúráját és az ország új nevét is, mivel mindebben nem a [[nacionalizmus]]ok megszűnését, hanem a nagyszerb eszme megvalósulását látták. A szélsőséges körök terrorizmussal reagáltak. Az usztasák 1932-re lázadást szerveztek.<ref>A [[Velebit|Velebit-hegység]] és [[Gospić]] megszerzése után el akarták szakítani [[Horvátország]]ot, azonban még a kezdeti célt sem sikerült elérniük. Lásd: Juhász József: ''Volt egyszer egy Jugoszlávia''. A délszláv állam története (Aula, 1999) 78. o.</ref> A [[szlovének]] is egyre inkább ellenálltak a központi szerb hatalomnak, noha mindvégig szalonképes módszerekkel. [[1932]] decemberében a Szlovén Néppárt az autonómia mellett lépett fel. Egyes szerb politikusok is felléptek a diktatúra ellen. A horvátországi szerb [[Svetozar Pribićević]] a [[filippika|filippikák]] szellemében írta meg önéletrajzát, de egyes belgrádi politikusok (radikálisok és demokraták) is negatívan nyilatkoztak az új rendről.
[[1931]]. [[szeptember 3.|szeptember 3]]-án a király a nyugati szövetségesek nyomására alkotmányt adományozott az országnak, („oktrojált alkotmány”), amely senkit sem elégített ki, mert csak a diktatúrát palástolta. A világgazdasági válság, a gazdaság struktúrája miatt Jugoszláviát fáziseltolódással rázta meg. [[1931|1931-re]] mélyült el, és kiút még sokáig nem mutatkozott. Az [[1930|1930-as]] évektől a [[Kisantant]] és a francia kapcsolatok értéke egyre kétesebbé vált a belgrádi kormányzat számára. A körülmények alakulása és a harmincas évek légköre Jugoszláviát elbizonytalanította és [[Németország]] felé taszította.
[[Fájl:Naval Ensign of the Kingdom of Yugoslavia.svg|
[[1934]]. [[október 9.|október 9-én]] a király és [[Louis Barthou]] francia külügyminiszter [[Marseille]]-ben merénylet áldozata lett. A merényletet horvát usztasák és a VMRO ''(Macedón Forradalmi Szervezet)'' követték el, abban a reményben, hogy ez az ország felbomlásához vezet. Az új király, [[II. Péter jugoszláv király|II. Péter]] még gyerek volt, 11 éves. Az országot Pál herceg vezetésével a régenstanács kormányozta. [[Dragiša Cvetković]] kormányfő gazdasági megfontolásból is egyezséget keresett a horvátokkal, a külpolitikában pedig tovább közeledett a tengelyhez.
| |||