„Kőszeg ostroma” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
126. sor:
Az utolsó roham (amely egyesek szerint a végső roham is lett volna) elmaradt. Először is a török betartotta a szavát, amely a védők szempontjából mindenféleképpen előnyös volt. Az ajánlat abból állt, hogy a vár ugyan a védőknél maradhat, ha törökök kitűzhetik rá a lófarkas zászlót. [[Jurisics Miklós|Jurisicsnek]] 200 emberrel s a rommá lőtt várral a háta mögött nem sok esélye lett volna, ezért elfogadta az ajánlatot, s így 1532. augusztus 29-én 11 órakor (ezért Kőszegen a mai napig 11-kor meghúzzák a harangot) a törökök elvonultak a vár alól. A történészek hosszú ideig úgy gondolták, hogy egyszerűen a rossz időjárás és az ősz közeledte miatt hagyták félbe az ostromot.
Szulejmán serege attól kezdve, hogy [[Eszék]] környékén benyomult [[magyarok|magyar]] területre elhagyott egy sor jelentősebb [[dunántúl]]i erősséget és ehelyett egy kisebb határ menti vár ostromába fogott. Szulejmán eredetileg [[Bécs]]et akarta elfoglalni, melynek ostromával három évvel korábban próbálkozott, de kudarcot vallott. A korábbi tapasztalatokból okulva [[V. Károly német-római császár]] és [[I. Ferdinánd magyar király|I. Ferdinánd]] [[Ausztria uralkodó hercegeinek és főhercegeinek listája|osztrák főherceg]] és magyar király alaposan felkészült egy újabb török ostromra, mert [[1529]]-ben is nem kevés szerencsével állták ki az ellenség rohamait. A [[Német-római Birodalom]]ból, a [[Csehország|cseh]] korona országaiból, Magyar- és [[Horvátország]]ból, valamint az [[olaszok]]tól és [[spanyolok]]tól összegyűlő tekintélyes számú nemzetközi [[kereszténység|keresztény]] haderő készenlétben állt a császárváros alatt, Szulejmánt várva.
A szultán tudta ezt, és nem akart kockázatos ütközetbe bocsátkozni.{{refhely|R. Várkonyi: Megújulások kora|8. o.}} Feltehetően a keresztény haderőt akarta keletebbre csalni, így hozzálátott Kőszeg ostromához. Ha ezzel végzett volna, akkor nyilván egy következő erősséggel kezdte volna. Azonban Szulejmán nagy meglepetésére Kőszeg sokáig tartotta magát, de talán jól is jöhetett a számára mindez, mert így annál kevesebb esélye lett volna, hogy a bécsi nyílt mezőn csapjon össze Károllyal és Ferdinánddal.
| |||