Főmenü megnyitása

Módosítások

a
 
==1919. március elsejei megmozdulás==
A japán elnyomás ellen azért nem tudtak a koreai nacionalisták hatékonyan és egységben fellépni, mert véleményük annak mikéntjéről merőben eltért. Vagy nyugati reformokkal felfegyverkezve szerettek volna küzdeni, vagy a konfuciánus értékekhez és koreai tradíciókhoz visszanyúlva ellenállni, vagy megint mások a marxista ideológia felhasználásával szerettek volna fellépni. Ugyanakkor [[Kodzsong koreai császár|Kodzsong császár]] temetése elő tudta készíteni a hátterét egy felkelésnek.{{refhely|Linda Karen Miller: ''Japanese Colonialism in Korea 1910-1945 - A document-based Essay Exercise'', 2. old.|}} <br>
A Koreai-félsziget függetlenségi törekvései 1919. március 1-jén ([[Számil undong]] vagy [[Március elsejei mozgalom]]) bontakoztak ki, mikor Kodzsong királycsászár temetésének alkalmából hatalmas tömeg gyűlt össze a fővárosban. Kiadták a Függetlenségi Nyilatkozatot, minek harminchárom aláírója (főleg civil és vallási, magas pozícióban levő személyek írták alá), később önnön elhatározásból adta fel magát a japán seregnek. A nyilatkozat kimondta Korea függetlenségét, annak más országokkal való egyenértékűségét.{{refhely|Ji Eun Park: ''In Search for Democracy: The Korean Provisional Government'', Wesleyan University, 2009|}} A tüntetések vidékre is kiterjedtek, és a mozgalom egyre nagyobb méreteket öltött (a fővárosban körülbelül 300 ezren tüntettek). Az utcára kivonuló tömeg nemzeti lobogóval a kezében a „Dae Han Min Guk Man Sei” mondatot kántálva haladt. A japán, Koreába küldött katonai egységek és a Koreai Hadsereg gyorsan felszámolta a megmozdulást. A megtorlás hatalmas méreteket öltött. 47 ezer embert tartóztattak le (Szodemun börtöne a koreai Terror Háza lett), vetettek börtönbe, és körülbelül 7500 embert ítéltek halálra.{{refhely|https://www.britannica.com/place/Korea#ref411619|}} A fogvatartottak között volt az 5 év börtönre ítélt, majd egy évre rá kínzásokban meghalt [[Rju Gvanszun]] is, aki a megmozdulás egyik szervezője volt.[[Fájl:Seodaemunprisonbarracks.jpg|bélyegkép|jobbra|Barakkok Szodemunnál {{refhely|https://en.wikipedia.org/wiki/Seodaemun_Prison|}}]] <br> Megindult a migráció az Orosz Birodalom (később Szovjetunió) és a Kínai Császárság felé. A '''katonai elnyomás''' hatására három ideiglenes kormány alakult, mind különböző helyeken. Az egyik Vlagyivosztokban, a másik Sanghajban, és a harmadik Szöulban. Végül a kormányok vezetői úgy döntöttek egyesítik erőiket, és ezzel Sanghajban (ahol a legbiztonságosabb) megalakult az [[Li Szin Man]] (Syngman Rhee) vezette [[A Koreai Köztársaság ideiglenes kormánya|Ideiglenes Kormányzat]], amely 1919 szeptembere és 1945 között, Korea függetlenedéséig működött, s hagyatéka a mai napig észrevehető a koreai politikában. {{refhely|Ji Eun Park: ''In Search for Democracy: The Korean Provisional Government'', Wesleyan University, 2009|}} A kormányzat megalakulásával Koreai Császárság helyett az országnak a Koreai Köztársaság (Taehan Minguk) nevet adták. Az elnevezést Dél-Korea 1948-tól használja, s politikai gyökereit is az Ideiglenes Kormányzatig vezeti vissza.<br> Az eseményeket az 1926-os [[Arirang film (1926)|Arirang]] című film dolgozza föl, minek rendezője maga élte meg az eseményeket.{{refhely|Csoma Mózes (2016): ''Korea, Egy nemzet két ország - a közös gyökerektől'',Napvilág Kiadó, Budapest, 2016 (harmadik, bővített kiadás), 80-82. oldal|}}
 
==Függetlenségi harcok, merényletek==