„Bibliai teremtéstörténet” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
102. sor:
: {{rquote|80%|centre|Azután ezt mondta Isten: Pezsdüljenek a vizek élőlények nyüzsgésétől, és repdessenek madarak a föld felett, az égbolt alatt! És megteremtette Isten a nagy víziállatokat, a vizekben nyüzsgő különféle úszó élőlényeket és a különféle madarakat. És látta Isten, hogy ez jó. Azután megáldotta őket Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizét; a madarak is sokasodjanak a földön! Így lett este, és lett reggel: ötödik nap.|I. Móz 1: 20-23}}
 
'''Kreacionista kommentár''': <!-- .... A TUDOMÁNY NÉZŐPONTJáT NE IDE ÍRD, HANEM LEJJEBB, A KüLöN SZAKASZBA ! .... -->
Isten sokféle élő szervezetet teremtett az ötödik napon. Nincs említés olyan közös ősről, amitől származott volna minden faj (evolúció).
 
Több mint egy század telt el azóta, hogy [[Johann Gregor Mendel]] biológus felfedezte az élőlények jellegének állandóságával kapcsolatos, öröklési törvényeket. A [[20. század]] elején a tudósok érdeklődése hamarosan új tudományággá, [[Genetika|genetikává]] vagy örökléstanná fejlesztette ezeket a természeti törvényeket. Ma már számtalan tényét ismerjük az állat- és növényvilágban végbemenő öröklési folyamatoknak. <br />
 
A teremtéstörténet azt írja, hogy Isten minden növényt és állatot "''az ő neme szerint''" teremtett meg. Hogy minden növény- és állatfaj az ő neme, fajtája szerint jelent meg a világon, az örökléstan már többször bizonyította. Minden állatnak megvan a fejlődését irányító saját [[gén]]egysége. Noha egyes fajok nagyon hasonlíthatnak egymáshoz, olyan tulajdonságaik is vannak, amelyek csak az illető fajra jellemzők. Egyszerű példával élve például a kutya soha nem nyávog, a macska soha nem ugat. Ugyanígy minden növény- és állatcsaládnak megvan a maga sajátossága. A gének bonyolult összetételű [[nukleinsavak]]at tartalmaznak. Ezek a nukleinsavak határozzák meg, hogy a faj milyen tulajdonságokat örökít át a következő nemzedékre. <br />
'''Kreacionista kommentár''': <!-- .... A TUDOMÁNY NÉZŐPONTJáT NE IDE ÍRD, HANEM LEJJEBB, A KüLöN SZAKASZBA ! .... -->
 
A teremtéstörténet azt írja, hogy Isten minden növényt és állatot "''az ő neme szerint''" teremtett meg. Hogy minden növény- és állatfaj az ő neme, fajtája szerint jelent meg a világon, az örökléstan már többször bizonyítottakétségtelen. Minden állatnak megvan a fejlődését irányító saját [[gén]]egysége. Noha egyes fajok nagyon hasonlíthatnak egymáshoz, olyan tulajdonságaik is vannak, amelyek csak az illető fajra jellemzők. Egyszerű példával élve például a kutya soha nem nyávog, a macska soha nem ugat. Ugyanígy minden növény- és állatcsaládnak megvan a maga sajátossága. A gének bonyolult összetételű [[nukleinsavak]]at tartalmaznak. Ezek a nukleinsavak határozzák meg, hogy a faj milyen tulajdonságokat örökít át a következő nemzedékre. <br />
Bár egy fajban egy bizonyos határig változások is történhetnek, ám legnagyobb részük a [[Rekombináció (genetika)|rekombináció]]nak (vagyis a gének átcsoportosulásának) eredménye, ami nem jelenti a szervezet génegységének valódi változását. A génekben néha igazi változás is létrejöhet, de ez egyáltalán nincs hatással egy bizonyos faj alaptulajdonságaira. Például a röntgensugarak vagy vegyszerek kárt tehetnek a génekben, s előidézhetnek benne némi változást, ám egyetlen ilyen változás sem olyan természetű, hogy egy fajt másik fajjá alakítana át.<ref name="Harold W. Clark 1987">Harold W. Clark : A teremtés csodái, 1987, Beograd</ref>
 
Az [[evolúció]] az egyik fajnak a másikba való átalakulását tanítja, amelyben az egyes fajok könnyedén alakulnak át egymásba, általánosságban hogy a magasabb rendű fajok az alacsonyabb rendűekből, gerincesek a gerinctelenekből, kétéltűek a halakból, a hüllők a kétéltűekből, a madarak és az emlősök a hüllőkből stb. jöttek létre. Ha szemléletesen magunk elé akarjuk képzelni, azt kell feltételezni, hogy az embernek az emlősállatok az ősei, az emlősöknek hüllő ősei voltak és így tovább.
 
Az állatok - néhány kivételével - egyetlen sejtből, a [[Ivarsejt|petesejt]]ből fejlődnek ki. Ha megvizsgáljuk például egy közönséges tengeri sün petesejtjét, mindjárt szemünkbe tűnik, hogy két részből - egy felsőből és egy alsóból áll, amelyeket egy pigmentsor választ el. Ezeknek a részeknek a felépítése mindaddig nem nem látható, míg a petesejt meg nem termékenyül; ekkor ugyanis a sejthártyába ültetett szemcsék feloldódnak, s a belőlük felszabadult vegyi anyagok megindítják a fejlődést. Ezek a vegyi anyagok tulajdonképpen [[hormon]]ok, amelyeket a sejtmagban lévő [[Kromoszóma|kromoszómák]] génjei ellenőriznek. Így az öröklődés törvényei szabják meg, milyen irányú lesz a fejlődés, hogy minden egyed "''az ő neme szerint''" alakuljon ki. A tengeri sün petesejtjéből csakis tengeri sün fejlődhet ki. Sohasem történt meg, hogy helyette tengeri csillag, vagy valami más jött volna létre.