„Dunyov István” változatai közötti eltérés

==Életrajza==

 

Római katolikus [[bánáti bolgárok|bánáti bolgár]] családban született. Jogi tanulmányok után [[1843]]-ban ügyvédi vizsgát tett, majd [[Arad (Románia)|Arad]]on törvényszéki ügyvédként tevékenykedett. [[1848]] júliusától Arad város önkéntes mozgó nemzetőrségével részt vett a [[Délvidék]]en a szerb felkelők ellen vívott harcokban. [[1848]] októberétől – századosi rangban – a bánsági román felkelők ellen küldött dandárban [[Gál László (katonatiszt)|Gál László]] segédtisztje lett. 1849 márciusáig [[Arad vármegye|Arad]] és [[Zaránd vármegye|Zaránd vármegyében]] a román felkelők megbüntetésére felállított rögtönítélő bíróság hadbírója volt. Márciustól átvezényelték a 14. (Lehel) huszárezredhez és az [[április 3.|április 3-a]]i [[szenttamási ütközet]]ben megsebesült. Felgyógyulása után ismét Gál László segédtisztjeként szolgált a tartalék hadtestben. Az [[1849]]. [[július 20.|július 20-a]]i [[turai ütközet]]ben súlyosan megsebesült. A szabadságharc ütközeteiben ezután már nem vett részt.

Olasz állami nyugdíjasként [[Asti]]ban, majd haláláig Pistoiaban élt. A [[kiegyezés]] után szülőhelyén országgyűlési képviselőnek jelölték, de ő ezt nem fogadta el. Jó barátságban volt [[Kossuth Lajos]]sal, akit gyakran felkeresett [[Torino|Torinóban]]. Harctéri érdemeiért több magas állami kitüntetést kapott, többek között a [[Savoyai Katonai Érdemrend]]et és a [[Szent Móric és Lázár Rend]] lovagkeresztjét.

 

 

==Önálló műve==