„Atlanti csata (második világháború)” változatai közötti eltérés

A torpedókkal, ágyúkkal folytatott harc mellett a felek megkezdték a vizek elaknásítását.{{refhely|Naval History 1}} A németek által használt új, mágneses aknák kellemetlen meglepetést okoztak a briteknek az első időkben, mivel a korábbi módszerek hatástalanok voltak felkutatásukra. 1939. november 8-228–22. között 15 kereskedelmi hajó futott aknára, és megrongálódott az ''HMS Belfast'' nehézcirkáló is. 1940 májusáig 225 093 tonna űrtartalmú hajóteret veszítettek a szövetségesek az aknák miatt.{{refhely|Karsai|187-188. oldal|azonos=187-188.}}

A németek – csakúgy, mint a teljes konfliktus során – próbálták óvni felszíni flottájukat a háború első hónapjaiban, ugyanis az hiába állt az ütőképes, nagy tűzerejű hajókból, a Brit Királyi Haditengerészet óriási fölényben volt. A német felszíni hajók támadásaira, ha ritkán is, volt példa 1939-ben: szeptember 30-án az ''[[Admiral Graf Spee]]'' [[zsebcsatahajó]] elsüllyesztette a brit ''Clement'' tankert,{{refhely|Timelines 39.9}} októberben pedig a ''[[Lützow (zsebcsatahajó)|Deutschlanddal]]'' együtt hat hajót pusztított el.{{refhely|Timelines 39.10}} Decemberben azonban a németek elszenvedték első nagy veszteségüket, az ''Admiral Graf Spee'' kapitánya, miután összecsapott egy brit hajórajjal [[Montevideo]] közelében, felrobbantotta sérült és kiürített hajóját, hogy az ne kerüljön az ellenség kezébe.{{refhely|Timelines 39.12}}

A brit haditengerészet is hamar megismerte a német tengeralattjáró-kapitányok elszántságát. Szeptember 17-én az [[U–29]] megtorpedózta és elsüllyesztette a 22 500 tonnás ''[[HMS Courageous]]'' repülőgép-hordozót, amely 518 tengerészt rántott hullámsírba.{{refhely|Uboat4}} Alig egy hónap múlva a brit haditengerészet védettnek hitt horgonyzóhelyére, [[Scapa Flow]]-ba hatolt be a [[Günther Prien]] által irányított U–47, és az [[Az HMS Royal Oak elsüllyesztése|öböl mélyére küldte]], az ''[[HMS Royal Oak]]''-ot. Nyolcszázharmincnégy brit tengerész halt meg.{{refhely|History}}

A konvojrendszer sok hajót mentett meg, de lehetőségei igencsak korlátozottak voltak. A part mentén haladó, vagy a csatornát átszelő csapatszállító hajók fedezete erős volt, de az óceánnak induló egységeket csak az ír partoktól 120 kilométerig kísérték a hadihajók. A háború első négy hónapja ennek megfelelően súlyos veszteségeket hozott a briteknek és szövetségeseinek, több mint 600 ezer tonna vízkiszorítású hajótér pusztult el. A német veszteség kilenc búvárhajó volt.{{refhely|Edwards|34. oldal|azonos=34.}}