„Pisco (ital)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
{{építés alatt}}
{{egyért2|a borpárlatról|Pisco (egyértelműsítő lap)}}
{{Ital infobox
9 ⟶ 8 sor:
|származási hely = {{Peru}}<br>{{Chile}}
|összetevők = <!-- Wikidata: P527 -->
|alkoholtartalom = körülbelül 40
|weboldal = <!-- Wikidata: P856 -->
|wikicommons = <!-- Wikidata: P373 -->
}}
A '''pisco''' egy [[Peru]]ban és [[Chile|Chilében]] készített [[borpárlat]]. Színe áttetsző, alkoholtartalma 40% körüli. Neve a [[kecsua nyelv]]ből ered, a szó jelentése „madár”: erről a szóról először [[Pisco (település)|Pisco]] település kapta a nevét, majd a városról a párlat.<ref name="alam">{{hiv-web |url=http://www.alambiques.com/pisco.htm |cím=El pisco: definición, tipos y proceso de elaboración |kiadó=Alambiques |nyelv=spanyol |elérés=2019-01-21}}</ref>
 
Amellett, hogy koktélokhoz is használják, fogyasztják tisztán is, leginkább a pálinkáspohárhoz hasonló kisméretű poharakból vagy féldecis agyagpohárból.<ref name="bora">{{hiv-web |url=https://www.boraszportal.hu/hirszuret/pisco-a-perui-szolopalinka-3622 |cím=Pisco, a perui szőlőpálinka |kiadó=Borász Portál |szerző=Szerdahelyi Krisztina |elérés=2019-01-21 |dátum=2013-01-09}}</ref>
 
==Készítése==
A piscónak két fő típusa van: az ''aromatikusat'' leginkább Italia, [[alexandriai muskotály]] vagy [[torontel]] szőlőből készítik, míg a ''nem aromatikushoz'' leggyakrabban az ''uva quebranta'' nevű szőlőt használják, ami nem más, mint a spanyolok által Dél-Amerikába behozott kékszőlő helyi viszonyokhoz genetikailag alkalmazkodott változata. Emellett létezik még az úgynevezett ''acholado'' típus, ami különböző szőlők keverékéből készül, illetve a legdrágább, a ''mosto verde'', amelynek a nem teljes erjesztés miatt van maradékcukor-tartalma is. Mintegy 7&nbsp;kg szőlő kell ahhoz, hogy a végeredmény 1&nbsp;liter pisco legyen.<ref name="alam"/><ref name="bora"/>
 
A szőlőt akkor szüretelik le, amikor már nagyon megérett, és cukortartalma legalább 12 fok. A gyümölcs ledarálása után az összezúzott bogyók kivételével a szőlő minden részét el kell távolítani a léből, mert azok keserűvé tennék a végterméket. Az erjedés a hőmérséklettől függően 8–108–12 napig tart, majd jön a lepárlás. Ha ehhez ''alambique'' eszközt használnak, akkor a folymat 4 óráig tart. 78&nbsp;°C-on először a mérgező [[metil-alkohol]] forr ki a léből, majd később jön a ''cuerpo'' („test”) nevű fázis, amely 79–90&nbsp;°C-on forr és 40–50% etil-alkoholt tartalmaz, végül marad a ''colas'', vagyis a „farka”, amit szintén el szoktak távolítani, csak a középső fázist használják.<ref name="alam"/><ref name="bora"/>
 
A párlatot nem érlelik tölgyfahordóban, hanem ''pisquera'' nevű agyagedényekbe töltik, és ott hagyják állni 2–4 hónapig.<ref name="bora"/>
A szőlőt akkor szüretelik le, amikor már nagyon megérett, és cukortartalma legalább 12 fok. A gyümölcs ledarálása után az összezúzott bogyók kivételével a szőlő minden részét el kell távolítani a léből, mert azok keserűvé tennék a végterméket. Az erjedés a hőmérséklettől függően 8–10 napig tart, majd jön a lepárlás. Ha ehhez ''alambique'' eszközt használnak, akkor a folymat 4 óráig tart. 78&nbsp;°C-on először a mérgező [[metil-alkohol]] forr ki a léből, majd később jön a ''cuerpo'' („test”) nevű fázis, amely 79–90&nbsp;°C-on forr és 40–50% etil-alkoholt tartalmaz, végül marad a ''colas'', vagyis a „farka”, amit szintén el szoktak távolítani, csak a középső fázist használják.<ref name="alam"/>
 
==Chile és Peru vitája a piscóról==