„Monroe-elv” változatai közötti eltérés

A Monroe-doktrínát időnként a be nem avatkozási, avagy az [[izolacionizmus|izolacionista]] politika példájának tekintik.{{refhely|Bihari}} Ezek között kétségtelen az összefüggés, azonban Monroe elnök nyilatkozata nem az Egyesült Államoknak a saját területére történő bezárkózására irányult, hanem bejelentette igényét az egész nyugati félteke, szorosabban véve az amerikai kettős kontinens feletti befolyásra. Mivel Amerikának ebben az időben még távolról sem volt elég ereje, gazdasági lehetősége a globális érdekérvényesítésre, az a tény, hogy megelégedett a nyugati félteke feletti hatalmi törekvésekkel, semmiképp sem tekinthető visszafogottságnak.{{refhely|Diplex}}

A Monroe-elv egyik jellegzetes gyakorlati alkalmazása a [[Spanyolország]] elleni [[kubai függetlenségi háború]]ba történt amerikai beavatkozás, a [[spanyol–amerikai háború]] volt a 19. század végén. Az Egyesült Államok a saját megszületésétől fogva úgy tekintett Kubára, mint természetes terjeszkedési területére. Az ott kirobbant spanyolellenes függetlenségi harc jó alkalmat teremtett a régi tervek megvalósítására. A spanyol-amerikai háború során az Egyesült Államok, nagy mértékben a helyi felkelőkre támaszkodva, könnyen legyőzte a [[gyarmatosítás|gyarmattartó]] Spanyolországot, de annak volt [[gyarmat (terület)|gyarmatai]], [[Kuba]], a [[Fülöp-szigetek]], [[Guam]] és [[Puerto Rico]] teljes amerikai befolyás alá, gyarmati vagy [[félgyarmat]]i státusba kerültek.{{refhely|Bihari}}