„Szent Balázs” változatai közötti eltérés

'''Szent Balázs''' (születési ideje ismeretlen – meghalt [[316]]. [[február 3.|február 3-án]]) [[3. század|3]]–[[4. század]]i orvos és [[püspök volt]] az [[Örményország|örmény]] [[Sivas (település)|Sivas]] városban (ma [[Törökország]]banhoz feksziktartozó) városban. Életéről nagyon keveset tudni.

Püspökké választása után visszavonult egy magányos hegyi barlangba, ahonnan imádkozva vezette népét, tanácsokat osztott, és gyógyította a közösséget. A legendák szerint vadállatok őrizték, háziállatok módjára engedelmeskedve neki.

316-ban egy Agricola nevű [[rómaiak|római]] helytartó, [[Licinius római császár|Licinius]] császár keresztényüldözési parancsainak eleget téve elfogta, és bíróság elé állította a püspököt, akin az [[oroszlán]]okból, [[tigris (állat)|tigrisekből]], [[Medvefélék|medvékből]] és [[farkas]]okból álló derék testőrség sem tudott segíteni. Mivel Balázs hitét nem sikerült megtörni, megkorbácsolták, és siralomházba kerültzárták. Rabsága során rengeteg csodát tett. Vízbefojtás általi halálra ítélték, de végül lefejezték.

Tisztelete már rögtön halála után megkezdődött, a [[Ortodox kereszténység|keleti egyházban]] a [[6. századtól|6.]], a [[Katolikus egyház|nyugati]] egyházban pedig a [[9. századtólszázad]]tól tisztelik a torokbajok ellenelleni védő szentként[[védőszent]]ként.

Ereklyéit [[Taranto|Tarantóban]], [[Mainz]]ban, [[Trier]]ben, [[Lübeck]]ben, [[Párizs]]ban és [[Dubrovnik|Raguzában]] őrzik (ittutóbbiban a város védőszentje is lett). Templomok épültek tiszteletére úgy [[Konstantinápoly]]ban, mint [[Róma|Rómában]] is.

Mivel egy kínzó torokfájás esetén segített, a késő középkorban a tizennégy segítőszent közé sorolták. A ''Balázs-áldás'' mindmáig élő liturgikus szokása csak a [[16. századbanszázad]]ban keletkezett, és a [[17. századbanszázad]]ban nyomtatták ki a ''Rituale Romanum'' (Római Szertartáskönyv) függelékében.

Balázst rendszerint [[püspök]]ipüspöki öltözetbenornátusban vagy palástban ábrázolják; pásztorbottal és keresztbe illesztett gyertyákkal; sertésfejjel és gerebennel (emlékezésül arra a vaskampóra, mellyelamelyre a legenda szerint kínzatása alkalmával a testét téptékakasztották).

Kivégzéséhez is legenda fűződik: Agricola helytartó először vízbefojtás általi halálra ítélte, és abba a tóba kellett volna vetni őt, amelybe korábban [[Kereszténység|keresztény]] asszonyokat fojtottak, mert beleszórták a helytartó házi isteneit a tóba. A bölcs csodatévő akkor a következőt tette: a partra érve rövid áldást adottmondott a számára halált jelentő tóra, aztán a vízen járva a tó közepéig sétált. Ott megfordult, és barátságosan fölszólította bíráit, hogy saját isteneikbe vetett hitük bizonyságául kövessék őt a vízen járva. Hatvanöt férfi elfogadta a kihívást, ésakik mind a vízbe fulladtfulladtak.