„Toldi estéje” változatai közötti eltérés

== Történet ==

{{cselekmény}}

:Az öreg Toldi elfeledve, tétlenül él otthon Nagyfaluban. Három éve nem fordult meg [[Buda (történelmi település)|Budán]], mert az új [[erkölcs]]öket lenéző, nyers szókimondásáért a király kitiltotta az udvarból. Édesanyja régen elhunyt már, most ő is a halálra készül. Elhatározza, hogy megássa saját sírját hű szolgája, a megboldogult „vén” Bence fiának, a „kis" Bencének segítségével. Mikor végeznek, követ érkezik, Pósafalvi János, aki tudatja az idős bajnokkal, hogy Budán egy [[Olaszok|olasz]] vitéz bajvívásban mindenkit legyőzött, aki kiállt ellene, szidja az ország becsületét és az elnyert országcímeres [[Pajzs|pajzzsal]] vissza akar menni hazájába. Toldiban újból fellángol a régi tetterő, szinte megfiatalodik. Budára készül, hogy bosszút álljon az olaszon és megmentse a [[magyarok]] becsületét. (41 versszak.)

 

:Másnap reggel Toldi [[Szerzetesrend|barátruhában]], a [[Csatlós|fegyverhordozó]] Bencével együtt útnak indul. Budán [[I. Lajos magyar király|Lajos király]] és a nép előtt folytatott [[bajvívás]]okban mindig az olasz győz, már senki nem mer kiállni ellene. Végül a bátor Gyulafi ikertestvérek állnak ki vele életre-halálra: Gyulafi Lóránt és Bertalan. Az olasz velük is csúnyán elbánik: Bertalan meghal, Lórántot is csak az idegen vitéz lovagiassága menti meg a [[halál]]tól. (36 versszak.)

 

:Az olasz már távozni készül, amikor megérkezik Toldi. Szőrcsuháját és ósdi fegyvereit látva, inkább tűnik barátnak, mint [[Magyarország]] hősének. A nép nem ismeri fel, kinevetik és fegyverhordozóját, Bencét majdnem [[Lincselés|meglincselik]]. Toldi hosszú kemény küzdelemben megöli az olasz vitézt, azzal lóra pattan és Bencével együtt elviharzik a helyszínről. A sokféle találgatásnak, hogy ki lehet az ősz barát, Pósafalvi vet véget, aki a király tudtára adja, hogy a csuklyás vitéz a holtnak vélt öreg Toldi. Lajos király megörül és egy díszes csapatot küld, hogy hozzák vissza. (46 versszak.)

 

:Toldi Bencével már [[Rákos-mező|Rákosmezőn]] jár, mikor a nép és a király követei beérik. Egyikük átadja neki az üzenetet, hogy az uralkodó már rég újra kegyelmébe fogadta volna, de Toldinak halálhírét keltették. Toldi örömmel visszatér, útja [[Pest (történelmi település)|Pest]] és Buda utcáin valóságos diadalmenet. Mielőtt azonban a várba menne, megkéri kísérőit, hadd térjen be három éve nem látott kis budai házába, hogy kámzsáját levegye és illendően jelenjen meg a királyi palotában.

 

:Toldi díszes ruhájában a királyi udvarba indul. Ott az udvaroncok zajosan mulatnak, tréfálkoznak. Egyikük [[hárfa]]kísérettel elénekli [[I. László magyar király|Szent László]] csodás történetét, amint fölkel a sírboltból és megsegíti Laczfi Endrét és maroknyi seregét a [[tatárok]] elleni [[moldova]]i hadjáratban. A másik [[Apród (tisztség)|apród]] arról énekel, miképp járta meg Toldi Miklós hajdanában a furfangos özveggyel. Nagy kacagás támad, megismétlik és tanulgatják a gúnyos dalt, amikor belép az ősz Toldi. Hirtelen elhallgatnak, de aztán újra gúnyos célzásokat tesznek, majd énekelni kezdik a gúnydalt. Toldi haragra lobban, hatalmas csapásától három apród szörnyethal. Dühösen a királyhoz megy, kemény szókkal illeti és elrohan. Miután a felséges úr megtudja, mi történt, fájó szívvel parancsot ad Toldi elfogására. (20 versszak, benne egy 17 és egy 7 versszak hosszúságú, egy-egy udvaronc által előadott ének.)

 

:Otthon Bence enni adott a lovaknak és most tisztogatja ura rozsdás szerszámait. Toldi érkezik vérben forgó szemekkel, akit nagyon megviselt az előző eset. Utolsó erejével a [[tölgy]]fa asztalra csapja [[buzogány]]át és tántorogni kezd. Bence az ágyra segíti az immár haldokló hőst. Megérkezik Allaghi Simon, a testőrtiszt, aki azt a parancsot kapta, hogy Toldit börtönbe kell vetnie. Az öreg állapotát meglátva azonban visszatér, és megviszi a királynak a szomorú hírt. Lajos király megrendülve siet Toldi házába, és mindent megbocsát. Toldi szívére köti a királynak, hogy szeresse a magyar népet, és a király kezét fogva meghal. Tetemét [[vas]]koporsóban szállítják haza Nagyfaluba, és abba a sírba helyezik, melyet maga ásott önmagának. (38 versszak.)

{{cselekmény vége}}