„A túró” változatai közötti eltérés

''A túró'' körüli viharok próbára tették Pasolini és Alfredo Bini többé-kevésbé barátinak mondható munkakapcsolatát. Mint producer, természetesen Bini sem maradhatott távol a film miatti csatározásoktól, melyek egy részét szerinte el lehetett volna kerülni. Így például fölösleges provokációnak tartotta, hogy Pasolini az ''Italia sera'' tenyérbemászó képű újságírójának a Pedoti nevet adta, ami nyilvánvaló célzás volt a római törvényszék Pedote nevű bírájára. Állítólag Pasolini és Bini között tettlegességre is sor került a viták hevében. A producert érthető módon igen érzékenyen érintette, hogy a kópia elkobzása miatt 300 milliós vesztesége keletkezett. A nézeteltéréseket ugyan sikerült tisztázniuk, ám a Pasolini irányában addig feltétlen bizalmat tanúsító Bini a továbbiakban már óvatosabbá vált. Elutasította a rendező ''Apja: vadember'' című forgatókönyvét, amelynek megvalósításával Pasolini az európai és a bennszülött kultúra találkozását szerette volna ábrázolni. (A kiszemelt főszereplő [[Serge Reggiani]] volt.) A művész egyértelműen ''A túró'' botrányának utóhatásaként értékelte az elutasítást, ezért amikor 1975-ben legalább nyomtatásban megjelenhetett a történet, ezt írta az ajánlásba: „Olyan fájdalom ért, amely még ma is kínzóan éget. Ajánlom ezt a forgatókönyvet az ügyésznek és a bírónak, akik a perben elmarasztaló ítéletet hoztak.” Pasolini és Bini munkakapcsolata az ''[[Oidipusz király (film, 1967)|Oidipusz király]]'' ([[1967 a filmművészetben|1967]]) című film után ért véget. A ''[[Médea (film, 1969)|Médea]]'' ([[1969 a filmművészetben|1969]]) rendkívül áttételesen ugyan, de mégis egyfajta variációja az ''Apja: vadember'' alaptémájának: „A ''Médea'' alapjában véve a technikai civilizációval kapcsolatba került [[harmadik világ]] lelki katasztrófájának története.” (Pasolini)