„A Harmadik Birodalom koncentrációs táborai” változatai közötti eltérés

Ezek a táborok az ún. "''Reichssicherheitshauptamt„Reichssicherheitshauptamt”''" intézményének felügyelete alá tartoztak és hivatalosan ifjúságvédelmi („''Jugendfürsorge(„Jugendfürsorge”)''“) és ifjúsági büntetés-végrehajtási/bűnmegelőzési („''vorbeugenden(„vorbeugende VerbrechensbekämpfungVerbrechensbekämpfung”)''“) jogi alapjával hozták létre őket. E jogszabály szerint létezett az ún. nem szociális személyek csoportja („''Asoziale''“(„Asoziale”),'' melybe beletartozhatott minden kisebbséghez tartozó vagy aki ellenállt a nemzetiszocializmus eszméinek, vagy más módon feltűnő magatartást tanúsított.

A fiatalokat a Robert Ritter által alapított ún. rasszhigiéniai és népességbiológiai kutatóállomásokon („''Rassenhygienische(„Rassenhygienische und Bevölkerungsbiologische ForschungsstelleForschungsstelle”)''“) rasszista, vagy saját kifejezésük szerint kriminálbiológiai ''(„kriminalbiologisch“„kriminalbiologisch”)'' jegyek alapján, "fejlődési –„fejlődési– és nevelhetőségi képességük"képességük” alapján figyelték meg. Ezután döntötték el, hogy az egyes esetekkel szemben milyen kényszerintézkedéseket alkalmaznak.

E táborok nehezen sorolhatók a nemzetiszocializmus rasszista hierarchiamodelljét követő elképzelés termékeihez. A nyugati hatalmak hadseregéből elfogottakat az északi rasszhoz ("nordischer„nordische Rasse"Rasse”) tartozóként általában jól tartották, míg a [[Munkás-paraszt Vörös Hadsereg|Vörös Hadsereg]] fogságba került katonáival a koncentrációs táborok foglyaihoz hasonlóan bántak. A munkára nevelő táborok is leggyakrabban csak formálisan különböztek a koncentrációs táboroktól.

Egy 2000-ben kezdődött kutatás a hétezres számból indult ki, ám Geoffrey Megargee és Martin Dean vizsgálata alapján ez a szám először 11 500-ra, majd 20 ezerre, végül pedig 42 500{{szám|42500}}-ra nőtt.

A vizsgálat eredménye még a holokausztkutatókat is sokkolta a [[New York Times]] szerint. A 42 500{{szám|42500}}-as számban nemcsak a "gyilkolóközpontok"„gyilkolóközpontok” vannak benne, hanem a kényszermunkatáborok is, ahol a hadifoglyokkal többnyire hadianyagot és eszközöket gyártattak. Voltak közöttük hadifogolytáborok, "gondozási"„gondozási” központok, amelyek neve azt a szörnyűséget álcázta, hogy terhes nőket kényszerítettek abortuszra, vagy a csecsemőiket a születésük után ölték meg. Ugyancsak beleszámolták a 42 500-as adatba a bordélyokat, ahol prostitúcióra kényszerítettek nőket. Ezek az "intézmények"„intézmények” elsősorban a német katonák számára voltak fenntartva.