„Magellán Föld körüli útja” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
38. sor:
Magellán Faleirónak tett ígérete ellenére kénytelen volt egy s másba beavatni Barbosát és fiát, Duartét, ha meg akarta szerezni a támogatásukat. A részletek elárulása nélkül feltárta hát tervének körvonalait. Duarte maga is katona volt, aki nemrég tért vissza az Indiákról, lelkesen hallgatta Magellán terveit, később útitársa is lett az expedícióban.{{refhely|Erdődy|38-39. oldal|azonos=E3839}} De nem csak ő, hanem húga, Beatriz is szívesen látta a nála jóval idősebb Magellánt, és ő sem volt közömbös a lány iránt, hamarosan össze is házasodtak.{{refhely|azonos=E3839}}
====Az India Tanács előtt====
Barbosa összeismertette Magellánt az India Tanács egyik befolyásos tagjával, [[Juan de Aranda|Juan de Arandával]]. Aranda figyelmét felkeltette a nyugati út terve, és megjegyezte, hogy egy Gomez nevű ember is benyújtott hasonló tervet a tanácshoz, de őt elutasították, döntő bizonyítékok hiányában.{{refhely|Erdődy|40-41. oldal|azonos=E4041}} Ekkor Magellán döntésre kényszerült: vagy tartja magát Faleirónak tett ígéretéhez, és nem árul el semmit – ebben az esetben biztosan kútba esik az egész terv –, vagy elmond mindent és bemutatja a bizonyítéknak szánt térképeket és feljegyzéseket. Az utóbbit választotta, és mindent feltárt Aranda előtt, a kilátásokat, kockázatokat, várható hasznot és költségeket egyaránt.{{refhely|azonos=E4041}} Felhozta érvként azt is, hogy habár az [[tordesillasi szerződés|1494-es világfelosztás]] szerint a Maluku-szigetek Portugáliához tartoznak, valójában spanyol területen vannak, mivel Faleiro számításai szerint a nyugati félgömbön helyezkednek el,{{refhely|azonos=MAG223}} és éppen azért kell nyugatnak indulva felkeresni őket, hogy a portugálok gyanúját ne keltsék fel.{{refhely|azonos=MAG223}} A Maluku-szigetek Portugália gazdagságának egyik alapja volt, ezért nyilvánvalóan nem szívesen engedték volna át a spanyoloknak. Magellán meggyőzően előadta, hogy az Atlanti-óceánból a Déli-tengerre tengerszorosnak kell lennie, méghozzá a „Santa Cruz országától”, vagyis Dél-Amerikától délre.{{refhely|azonos=MAG223}} Arandát meggyőzte Magellán szenvedélyes érvelése, és pozitív hangvételű jelentést írt róla Spanyolország nagykancellárjának.
Hamarosan Faleiro is megérkezett Spanyolországba,
Mivel a király ekkor még csak 16 éves volt, Aranda tisztában volt vele, elsősorban a király három legfőbb tanácsadójától függ ügyük kimenetele, az első minisztertől, a nagykancellártól és Adriaan Boeyens utrechti püspöktől, aki a király
Faleiro és Magellán parancsot kaptak, jelenjenek meg a Királyi Tanács előtt és adják elő terveiket.{{refhely|azonos=E4445}} Mindketten előadták hát azokat a korábbi érveket és „tényeket”, amikkel már meggyőzték Barbosáékat és Arandát is. Amikor a Tanács tagjai azt kérték, mutassák hát meg a feltételezett átjárót a földgömbön, azt felelték, óvatosságból nem jelölték be és nem mutatják meg, nehogy illetéktelenek kezébe kerüljön ez a nagyon fontos információ. Meglepetésre Fonseca bíboros, aki Kolumbuszt egyszer már elutasította, váratlanul támogatóan lépett fel a tervekkel kapcsolatban, és ez el is döntötte a dolgot: Magellán és társa írásban terjesszék ügyüket a király elé.{{refhely|Erdődy|46-47. oldal|azonos=E4647}}
A tanácskozás sikeres volt, I. Károly király vállalta, hogy a [[Jakob Fugger (bankár)|Fugger-bankház]] támogatásával{{refhely|Marjai|143. oldal|azonos=MAR143}} felszerel 5 hajót, és ellátja az expedíciót 2 évnyi élelemmel.{{refhely|Magidovics|224. oldal|azonos=MAG224}} Cserébe Magellán és Faleiro ugyanolyan jogokat és kiváltságokat követelt, mint Kolumbusz.{{refhely|azonos=MAG224}} Faleiro nem sokkal az indulás előtt visszalépett, így az expedíció egyedüli vezetője Magellán maradt.{{refhely|azonos=MAG224}}
|