Wikipédia

„Franz Schmidt” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Hársfa (vitalap | szerkesztései)
368 szerkesztés
nem magyar wikpédia linkek eltávolítása, bővítés, kisebb javítások
4. sor:
|születési dátum = 1874. december 22. Pozsony /Osztrák-Magyar Monarchia/
|halál dátuma = 1939. február 11. Perchtoldsdorf /Ausztria/
}}'''Franz Schmidt''' ([[Pozsony]], [[Osztrák-Magyar Monarchia]], [[1874]]. [[December 22|december 22]]. – [[Perchtoldsdorf]], [[Ausztria]], [[1939]]. [[Február 11|február 11]].) [[zeneszerző, cselló]]- és [[zongora]]virtuózzongoraművész, zeneszerzőpedagógus, a [[Bécsi Állami Zeneakadémia]] (Hochschule für Musik und darstellende Kunst) igazgatója, majd rektora.▼
}}
 
▲'''Franz Schmidt''' ([[Pozsony]], [[Osztrák-Magyar Monarchia]], [[1874]]. [[december 22]]. – [[Perchtoldsdorf]], [[Ausztria]], [[1939]]. [[február 11]].) [[cselló]]- és [[zongora]]virtuóz, zeneszerző, a [[Bécsi Állami Zeneakadémia]] igazgatója, rektora.
 
== Élete ==
Franz Schmidt (magyar vonatkozásokban Schmidt Ferenc néven is említik) 1874. december 22-én az Osztrák-Magyar Monarchia magyar részének a határvidékén, Pozsonyban (Bratislava, Pressburg) született.  Félig németApja, félig magyar származású apja, id.Franz Schmidt Ferenc (1848-1910) anyai ágon magyar, apai ágon német származású volt, szállítmányozási vállalkozást működtetett. Édesanyja, sz. Ravasz Mária (1853-1931) felmenői magyarok voltak. Minkét szülő muzikális volt. Az anya – aki maga is nagyszerű zongorista volt – felismerte gyermeke kiváló adottságait, ezért zongoraoktatását már korán megkezdte, és megismertette őt J. S. Bach műveivel. A fiú zeneelméletet és orgonajátékot [http://csemadok.sk/jeles-felvideki-szemelyisegek/moczik-jozsef-pater-felician/ Móczik Józseftől] (Felícián atyától), a pozsonyi Ferences templom orgonistájától tanult. Az ifjú Franz Schmidt 1888 elején briliáns zongorajátékával feltűnést keltett szülővárosa társasági köreiben, ahol csodagyereknek tekintették. Zongorázni később [[:en:Theodor_Leschetizky|Theodor Leschetizky]] is tanította, akivel azonban annak elavult, torzító rubátók jellemezte előadói stílusa miatt csakhamar szakított.
 
1888-ban döntő változás következett - Bécsbe költözött. A helyváltoztatás oka az volt, hogy a feddhetetlen férfi, idősebb Franz Schmidt érthetetlen módon és váratlanul összeütközésbe került a törvénnyel. Kétségtelen, hogy a családra vetülő árnyék az ifjú Schmidttet lelkileg oly mértékben megviselte, hogy egyik legjellemzőbb tulajdonságára, érzékenységére, és későbbi pszichés állapotára is döntő hatással volt. A tekintélyes és jómódú  Grienauer család házitanítója lett Perchtoldsdorf bei Wienben, ahol később mint már érett Mester telepedett le. 1989-ben anyja és két nővére, Mária és Emma is követte. Később a család élete újra rendeződött, az apa Bécsben könyvelőként helyezkedett el.         
 
1890-ben beiratkozott a [[:de:Gesellschaft_der_Musikfreunde_in_Wien|Zenebarátok Társaságának Konzervatóriumába]] (''Konservatorium der Gesellschaft der Musikfreunde)'', ahol zeneszerzésre [[:de:Robert_Fuchs_(Komponist)|Robert Fuchs]] oktatta, csellózni [[:de:Ferdinand_Hellmesberger|Ferdinand Hellmesberger]]<nowiki/>nél tanult. 1901 szeptemberétől e tanintézetben, ahol még maga is tanult, már csellóoktatóként is közreműködött. Itteni tanulmányait 1896-ban kitüntetéssel fejezte be. ▼
<nowiki/>[[Fájl:Franz-Schmidt-Villa FoNo5.jpg|bélyegkép|A szimfonikus Schmidt reliefje a perchtoldsdorfi Franz Schmidt villa falán]]▼
1896-tól 1911-ig Schmidt a [[:de:Wiener_Philharmoniker|Bécsi Filharmonikusok]] (''Wiener Philharmoniker'') tagja volt, és 1914-ig az Udvari Opera Zenekarában (''Hofopernorchester'', ma: a [[:de:Wiener_Staatsoper|Bécsi Állami Opera Zenekara]] /''Orchester der Wiener Staatsoper''/) szólócsellistaként, kamarazenészként, kísérőként és karmesterként egyaránt elismerték, és ünnepelték. [[:de:Oskar_Adler_(Musiker)|Oskar Adler]]<nowiki/>ral [[:de:Arnold_Schönberg|Arnold Schönberg]] kvartettjében játszott.▼
 
1888-ban a család anyagi biztonsága Schmidt apjának egy törvénybe ütköző üzleti ügye miatt átmenetileg megrendült.  Ezért a 14 éves Schmidt Ferenc - később anyja és két nővére, Mária és Emma is – Bécsbe költözött.  Az édesanya ekkor varrásból igyekezett a családnak némi anyagi biztonságot teremteni, fia pedig kénytelen volt házitanítóként kenyeret keresni. Az ifjú Schmidt Ferenc nemcsak zenét, hanem matematikát is oktatott, és fordítóként magyar nyelvtudását is értékesítette. Később a család élete újra rendeződött, az apa Bécsben könyvelőként helyezkedett el, de fiút érzelmileg annyira megviselték az apával történtek, hogy ez a trauma egész életére kihatott.         
 
▲1890-ben beiratkozott a [[:de:Gesellschaft_der_Musikfreunde_in_Wien|Zenebarátok Társaságának Konzervatóriumába]] (''Konservatorium der Gesellschaft der Musikfreunde)'', ahol zeneszerzésre [[:de:Robert_Fuchs_(Komponist)|Robert Fuchs]] oktatta, csellózni [[:de:Ferdinand_Hellmesberger|Ferdinand Hellmesberger]]<nowiki/>nél tanult. 1901 szeptemberétől e tanintézetben, ahol még maga is tanult, már csellóoktatóként is közreműködött. Itteni tanulmányait 1896-ban kitüntetéssel fejezte be.
▲[[Fájl:Franz-Schmidt-Villa FoNo5.jpg|bélyegkép|A szimfonikus Schmidt reliefje a perchtoldsdorfi Franz Schmidt villa falán]]
▲1896-tól 1911-ig Schmidt a [[:de:Wiener_Philharmoniker|Bécsi Filharmonikusok]] (''Wiener Philharmoniker'') tagja volt, és 1914-ig az Udvari Opera Zenekarában (''Hofopernorchester'', ma: a [[:de:Wiener_Staatsoper|Bécsi Állami Opera Zenekara]] /''Orchester der Wiener Staatsoper''/) szólócsellistaként, kamarazenészként, kísérőként és karmesterként egyaránt elismerték, és ünnepelték. [[:de:Oskar_Adler_(Musiker)|Oskar Adler]]<nowiki/>ral [[:de:Arnold_Schönberg|Arnold Schönberg]] kvartettjében játszott.
 
1914-ben Schmidt zongoraprofesszori állást kapott a [[:de:Universität_für_Musik_und_darstellende_Kunst_WienBécsi Zeneakadémia|Bécsi Zeneakadémián]] (''Wiener Musikakademie'', ma: ''Universität für Musik und darstellende Kunst'' ''/ Zene- és Előadóművészeti Egyetem /).'' 1925-ben ugyanott igazgatóvá nevezték ki, 1927-től 1931-ig pedig rektorként tevékenykedett.  Zongora-, cselló-, ellenponttan- és zeneszerzés-oktatóként a Zeneakadémián számos, később nevessé vált előadóművészt, karmestert és zeneszerzőt képzett ki. Tanítványai közé tartozott többek között [[:de:Friedrich_Wührer|Friedrich Wührer]] zongoraművész, [[:de:Rudolf_Wimmer_(Komponist)|Rudolf Wimmer]] zeneszerző, [[:en:Alfred_Rosé|Alfred Rosé]] zeneszerző és karmester, [[:de:Theodor_Berger_(Komponist)|Theodor Berger]] zeneszerző, [[:de:Marcel_Rubin|Marcel Rubin]] zeneszerző  és [[:de:Alfred_Uhl|Alfred Uhl]] zeneszerző, hegedűművész, karmester és zenepedagógus, valamint a kiváló karmester, [[Herbert von Karajan]]'''''.''''' De jeles  tanítványai közé tartozott a szintén Pozsony környékén született [[Rajter Lajos]] (''Ľudovit Rajter''), aki egyúttal zeneszerző és zenepedagógus is volt, az Erdélyben született [[Trózner József]] zeneszerző, valamint a bécsi születésű [[Kemény Egon]] zeneszerző is, aki 1933-tól élete végéig Budapesten élt, és alkotott. További magyar tanítványa volt még [http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC03609/03784.htm Enyedi György] zeneszerző, zenetörténész és a somorjai születésű Németh-Šamorinsky István is, aki később Pozsonyban élt.
 
Franz SchmidtSchmidtet (Schmidt Ferenc) - külföldön osztrák zeneszerzőnek tekintik,. otthonában,A pozsonyi szülői házban szüleivel, testvéreivel magyarul beszélt, és Magyarországon tett látogatása során is magyarul szólalt meg. ADr. magyarCarmen témájúOttner zenékinterjújában esetébenRajter tanítványaitólLajos megköveteltearra is emlékezett, hogy ügyeljenekmagyar aversre magyarkomponált nyelvzenéjét sajátosságaibólFranz adódóSchmidt mindaddig hangsúlyokranem fogadta el, ill.amíg a tanítvány a  magyar nyelv ritmusához nem ritmusraillesztette.
[[Fájl:Hietzing Franz Schmidt Denkmal.JPG|bélyegkép|Schmidt mellszobra Wien-Hietzingben, a Franz Schmidt  parkban]]
Egészségi okokból Schmidt 1937-ben befejezte oktatói tevékenységét. Schmidt pedagógusi munkájának széles spektrumát dokumentálja Arnold Schönberg teljes és a maga korában fölöttébb avantgarde-nak tartott művének, a [[:de:Pierrot_Lunaire|Pierrot Lunaire]]-nek a bemutatása, amelyet Schmidt 1929-ben az akadémia növendékeivel együtt tanult be. <sup>[2]</sup> Máskülönben az ú.n. [[:de:Wiener_Schule_(Moderne)Bécsi iskola|bécsi iskola]] képviselői és a „későromantikus” Franz Schmidt között alig volt személyes kapcsolat.
 
Sok kitüntetés bizonyítja az iránta tanúsított nagyrabecsülést: többek között a <nowiki>https://de.wikipedia.org/wiki/Franz-Joseph-Orden</nowiki> Ferenc József-rend, valamint a 60. születésnapja alkalmából a Bécsi Egyetem ([[:de:Universität_WienBécsi Egyetem|Universität Wien]]) által neki adományozott díszdoktori cím (Dr. phil. h. c.). Schmidt tanítványainak elmondása szerint tanáruk csaknem az összes akkor ismert zongoraművet kotta nélkül, fejből játszotta.
[[Fájl:Musikverein Wien 17. Februar 1939.tif|bélyegkép|Schmidt Ferenc ravatala a Bécsi Zeneegyletben - 1939]]
Magánélete azonban éles ellentétben állt sikeres szakmai pályafutásával: két ifjúkori szerelem beteljesületlen maradt. Első feleségét, Perszin Karolinát (1880-1942), 1919-től egy bécsi ideggyógyintézet ([[:de:Steinhof_(Wien)|Nervenheilanstalt Am Steinhof]]) kezelték, és Schmidt halála után három évvel, a nemzeti szocialisták euthanázia-kampánya során megölték. Leánya, Emma (1902–1932), teljesen váratlanul, első gyermekének a megszülése után meghalt. A megtört apa [[:de:4._Sinfonie_(Schmidt)|4. szimfóniájának]] a ''„Rekviem leányomért”'' ''(Requiem für meine Tochter)'' címet adta. Csak a lényegesen fiatalabb zongoranövendékkel, Margarethe Jirasekkal (1891-1964) kötött második házasság hozta meg a már komoly egészségi problémákkal küzdő művész számára a magánélet oly nagyon szükséges biztonságát. Diákkori első szerelmétől, Elise Zwiebacktól is volt egy gyermeke, [[:de:Ludwig_Zirner|Ludwig Zirner]] (1906-1971), aki örökölte apja zenei tehetségét, és később az Illionisi Egyetem zenei igazgatója lett.
 
Életének utolsó évében a halálos beteg művész még megérte Ausztriának a Német Birodalomhoz történt csatlakozását. Erre, mint más prominens személyiségek, a népszavazás alkalmával Schmidt is igent mondott. Schmidtet a nemzeti szocialisták a legjelentősebb élő osztrák zeneszerzőnek tartották, akkor is, ha őt „a vallásos művészet” képviselőjének tekintették. Schmidt megbízást kapott egy „''Német feltámadás. Ünnepi dal''” ''(Deutsche Auferstehung. Ein festliches Lied)'' című kantáta megírására, azonban azt befejezetlenül hagyta. <sup>[5][6]</sup> Schmidt 1938 nyarán és őszén, néhány hónappal a halála előtt – megrendelésre - még két mű megírását fejezte be a félkarú zongoraművész, [[:de:Paul_Wittgenstein_(Pianist)|Paul Wittgenstein]] számára. Ezek az A-dúr klarinétkvintett és a (Szóló) d-moll toccata.
 
Prof. Dr. Franz Schmidt 1939. február 11-én szívroham következtében perchtoldsdorfi villájában hunyt el.
1939. február 17-én Schmidt földi maradványait a Bécsi Zeneegylet ''(Wiener Musikverein)'' Arany termében ravatalozták föl, holttestét ezt követően a Károly templomban ''(Karlskirche)'' áldották meg, és a Bécsi Központi temető ''(Zentralfriedhof Wien)'' díszsírhelyén helyezték végső nyugalomra. ▼
 
<br />
▲1939. február 17-én Schmidt földi maradványait a Bécsi Zeneegylet ''(Wiener Musikverein)'' Arany termében ravatalozták föl, holttestét ezt követően a Károly templomban ''(Karlskirche)'' áldották meg, és a Bécsi Központi temető ''(Zentralfriedhof Wien)'' díszsírhelyén helyezték végső nyugalomra.
 
== Fogadtatás ==
Schmidt Ferenc az osztrák későromantika zeneszerzői közé tartozik, és zenéjét finoman harmonizált, sajátságos hangzás jellemzi. Nem túl terjedelmes, de minőségét tekintve magas szintet képviselő életművének csúcsa „A hétpecsétes könyv” ''([[:de:Das_Buch_mit_sieben_Siegeln|Das Buch mit sieben siegeln]])'' c. oratóriuma, amelyet először a [[Bécsi Szimfonikusok]] ''([[:de:Wiener_Symphoniker|Wiener Symphoniker]])'' és a Bécsi Dalárda ''([[:en:Wiener_SingvereinBécsi Kórustársaság|Wiener Singverein]])'' mutatott be.
{{Idézet|Schmidt Ferenc, a bécsi mesterkomponista néhány nap előtt történt elhunyta alkalmából:
[[Fájl:Franz Schmidt - Grab.JPG|bélyegkép|Andre Roder: Schmidt Ferencnek a Bécsi Központi Temetőben található síremléke]]▼
A nemzetközi zeneművészetet az utolsó félévben ért súlyos csapások: az orosz mesterdalnok, Baklanoff György és honfitársai: a kitűnő konferanszié és kabaretista Jushny, meg Godovsky Lipót a tüneményes technikájú zongoratitán elhunyta után most újabb hatalmas veszteség érte Franz Schmidt, a német komponisták vezér alakjának sírba-szállásával.
1945 után Schmidt műveit és életét az „Anschluss” támogatása, személyének a nemzeti szocialisták általi ajnározása és az ausztrofasiszta rezsim iránti állítólagos szimpátiája miatt igen kritikusan ítélték meg. [[:de:Leon_Botstein|Leon Botstein]] állítása szerint Schmidt életműve az osztrák katolicizmusra épült. Ezáltal Schmidtről egy korrumpálhatatlan és antikozmopolita művész imázsa alakult ki, aki honi gyökereinek a foglya volt. Ebből a magatartásból fakadt az, hogy Schmidtet az 1930-as években az ausztrofasizmus és a nemzeti szocializmus félrevezette, és – mert barátai állítása szerint politikailag naiv, sőt egyenesen apolitikus volt – e félrevezetés ellen időközben megrendült egészségi állapota miatt sem nem vette fel a harcot. ▼
Schmidt Ferencben Bruckner Antal — a néhai nagy osztrák szimfóniaírónak egyenes utódja következett el. Ez a magyar származású, pozsonyi születésű., istenáldotta tehetségű zene-poéta múzsatermékeiben is gyakran elárulja magyar eredetét. Schmidt erősen szárnyaló zenei fantáziával rendelkező, pompás tudású, sajátos természetű, érzékies muzsikus. Bruckner tanítványa, aki a klasszikus formaelemeket modern technikával köti össze és szilárd alapon állva, a modern zeneművészet minden újítását: a gazdag, választékos harmonizációt és a színdús mesteri hangszerelést korlátlanul uralta. Mindenkor újat adott, anélkül, hogy tétován tapogatózó impresszionizmussal kísérletezett volna, a szenzációhajhászástól is távol állt. Szimfóniái, dalművei, kamarazenéje mindmegannyi zenei csúcsteljesítmény.
<br />
Schmidt 1874-ben Pozsonyban született. Bécsben, a konzervatóriumban Hellmesberger növendéke volt, a zongoraszakot Epsteinnél végezte el. Írt két kitűnő dalművet: a „Notre Dame”-ot és a „Fredigundis”-t, 4. szimfóniát, zenekari variációkat egy magyar huszárnótára, zongora ― zenekari variációkat Beethoven egy témájára, egy zongoraötöst és egy vonósnégyest. Van egy csapat gyönyörű orgonaszerzeménye is.
Schmidt hosszú éveken keresztül volt első cselló-hangversenymestere a bécsi udvari operaháznak. A néhai kitűnő drezdai karnagy: Ernst v. Schuch tűzte elsőként műsorára egy filharmóniai hangverseny keretében, az akkor még bátortalan — minden magbízása mellett is, — félénk Schmidt „Notre Dame” című operájának mámorító, buja, magyaros színezetű invencióteli közjátékát. Azonban a mű átütő sikere dacára sem adatott meg a lehetősége annak, hogy Schmidt kiválhasson az operaházi zenekarból és teljesen a zeneszerzésnek szentelje idejét. Ekkor Max Graf — a jeles bécsi zenekritikus — az osztrák közoktatásügyi minisztériumnak azt javasolta, hogy a fiatal mesternek adjanak ösztöndíjat, mely javaslat azonban süket fülekre talált. Néhány év múlva Schalk Ferencben — a bécsi Hofoper néhai első karnagyában — lelt Schmidt lelkes mentorára, aki gyors egymásutánban adatta elő a Hofoperben a „Notre Dame” című operát és egy filharmóniai hangversenyen Schmidt remekbe-készült második szimfóniáját.
A „Notre Dame” című dalmű zenei nyelvezetéből mintha a csehek zenei atyamesterének szelleme szólna a hallgatóhoz. Schmidt sohasem irt drámai illusztrációs muzsikát, a kényelmes modern minta szerint nem hangsúlyozott ki egyes szavakat, gesztusokat, hanem mindenkor megőrizte művészi önállóságát. Dalműveiben mindig a szöveg ihlettette meg költői képzeletét.
Bécsben Schmidtnek hatalmas zenei tábora, rendkívül lelkes hallgatósága volt. Kitűnő kreációinak Goldmark Károly, a „Sába királynője” című dalmű illusztris szerzője is őszinte csodálója volt.
Schmidt alkotásai fénykorának idejében Bécs még vezető-szerepet játszott a zenei metropolisok soraiban. Akkoriban még Strauss Rikard, Schalk Ferencz, Lőwe Ferdinand, Josef Marx — a kitűnő dal-poéta — és Rosé tanár, a bécsi mesterhegedűsök doyenje működtek Bécsben. Ma az egykori „császárváros,” Haydn, Mozart, Beethoven, Schubert és Brahms hajdani lakhelye, a klasszikus zenei tradíciók városa zeneileg kihalt, korifeusok híján van, művészi felsőbbrendűségéből immár sokai veszített. A német nemzeti szocializmus nem produkált addig újabb zenei szellemet.
Schmidt Ferenc, aki hosszú éveken keresztül igazgatója volt a bécsi zeneakadémiának. nemcsak komponistának volt elsőrendű, hanem cselló- és zongoravirtuóz is egy személyben, és Rose Arnold tanár mellett Bécs első kamarazenésze. Vele most Bécs reprezentáns zenésze tűnt le.
 
Guttmann Miklós
▲BRASSÓI LAPOK, 1939. március 5. (45. Évfolyam, 53. szám)}}[[Fájl:Franz Schmidt - Grab.JPG|bélyegkép|Andre Roder: Schmidt Ferencnek a Bécsi Központi Temetőben található síremléke]]
▲1945 után Schmidt műveit és életét az „Anschluss” támogatása, személyének a nemzeti szocialisták általi ajnározása és az ausztrofasiszta rezsim iránti állítólagos szimpátiája miatt igen kritikusan ítélték meg. [[:de:Leon_Botstein|Leon Botstein]] állítása szerint Schmidt életműve az osztrák katolicizmusra épült. Ezáltal Schmidtről egy korrumpálhatatlan és antikozmopolita művész imázsa alakult ki, aki honi gyökereinek a foglya volt. Ebből a magatartásból fakadt az, hogy Schmidtet az 1930-as években az ausztrofasizmus és a nemzeti szocializmus félrevezette, és – mert barátai állítása szerint politikailag naiv, sőt egyenesen apolitikus volt – e félrevezetés ellen időközben megrendült egészségi állapota miatt sem nem vette fel a harcot.
 
== Kitüntetések ==
47 ⟶ 58 sor:
* 2001-ben a Wien-Hietzingben található Ernst Krenek parkot Franz Schmidt parkra nevezték át.
* 2005-ben a Franz Schmidt parkban felállították Schmidt mellszobrát.
 
<br />
 
== Schmidt Ferenc ausztriai lakhelyei ==
[[Fájl:Franz Schmidt Gedenkraum.jpg|bélyegkép|Schmidt Ferenc emlékszobája (Franz-Schmidt-Gedänkstätte,  Wienergasse 17, 2380 Perchtoldsdorf)]]
 
* 1889-től:             III.Bezirk, Rudolfsgasse 40 (ma: Juchgasse)
* 1891–1899:        III.Bezirk, Erdberger Straße 57
* 1900:                   III.Bezirk, Hainburger Straße 56
* 1901–1904:        XII.Bezirk, Korbergasse 5
* 1905–1909:        XIII.Bezirk, Auhofstraße 146
* 1910:                   XIII.Bezirk, Hadikgasse 140
* 1911:                   XVIII.Bezirk, Haizingergasse 33
* 1912–1922:        XIII.Bezirk, Elßlergasse 26
* 1923–1926:        III.Bezirk, Neulinggasse 36/IV/7
* 1926–1939:        Perchtoldsdorf (Niederösterreich), Lohnsteinstraße 4
 
<br />
 
== Művei ==
70 ⟶ 63 sor:
=== Operái ===
 
* '''''[[:de:Notre_Dame_(Oper)|NOTRE DAME]]''', romantikus opera két'' felvonásban, szövegét Victor Hugo után Franz Schmidt és Leopold Wilk írta; zenéje 1902 és 1904 között készült el; ősbemutató: Bécs, 1914
* '''''[https://www.klassika.info/Komponisten/Schmidt/Oper/1921_01/index.html FREDIGUNDIS]''''', opera 3 felvonásban, szövegét Felix Dahn után Bruno Warden és Ignaz Welleminsky írta, zenéje 1916 és 1921 között készült el; ősbemutató: Berlin, 1922.12.19.
 
=== Oratóriuma ===
 
* '''''[[:de:Das_Buch_mit_sieben_Siegeln|A HÉTPECSÉTES KÖNYV]]''''' ''(Das Buch mit sieben Siegeln)'' szólókra, kórusra, orgonára és zenekarra, szövege Szent János kinyilatkoztatásai alapján készült; zenéjét a szerző 1935 és 1937 között komponálta; ősbemutató: Bécs, 1938
 
=== Kantátája ===▼
 
* '''''[[:de:Deutsche_Auferstehung._Ein_festliches_Lied|NÉMET FELTÁMADÁS. ÜNNEPI DAL]]''''' ''(Deutsche Auferstehung. Ein festliches Lied)'' szólókra, kórusra, orgonára és zenekarra, szövegét Oskar Dietrich írta, a zene megírása 1938 és 1939 között abbamaradt, Robert Wagner fejezte be; ősbemutató: Bécs, 1940▼
 
=== Szimfóniái ===
 
* '''[[:de:1._Sinfonie_(Schmidt)|I. Szimfónia]]''', E-dúr (1896 &nbsp;– &nbsp;1899) ősbemutató: Bécs, 1902
* '''[[:de:2._Sinfonie_(Schmidt)|II. Szimfónia]]''', Esz-dúr (1911 – 1913) ősbemutató: Bécs, 1913
* '''[[:de:3._Sinfonie_(Schmidt)|III. Szimfónia]]''', A-dúr (1927&nbsp; – &nbsp;1928) ősbemutató: Bécs, 1928 (az 1928. évi, Nemzetközi Schubert-versenyen II. díjat nyert)
* '''[[:de:4._Sinfonie_(Schmidt)|IV. Szimfónia]]''', C-dúr (1932 – 1933) ősbemutató: Bécs, 1934
 
=== Zongoraversenyei ===
 
* '''Fantáziadarab zongorára, zenekari kísérettel''' ''(Phantasiestück für Klavier mit Begleitung des Orchesters)'', B-dúr (Majdnem azonos a ''Notre Dame'' közjátékával és karneváli zenéjével, azonban zongorakadenciákkal bővült. Feltehetően az azonos című opera előtt keletkezett.) Ősbemutató a kéziratból: Bécs, Musikverein, 2013. Zongora: Jasminka Stancul, Bécsi Filharmonikusok, karmester: [[:de:Fabio_Luisi|Fabio Luisi]]
* '''Konzertvariációk egy Beethoven-témáról zongorára (csak balkézre), zenekai kísérettel''' (1923) ''(Konzertante Variationen über ein Thema von Beethoven für Klavier /linke Hand allein/ mit Begleitung des Orchesters)'' ősbemutató: Bécs, 1924; a kétkezes változatot Friedrich Wührer készítette el (1952)
* '''Esz-dúr zongoraverseny (csak balkézre)''' ''(Klavierkonzert Es-Dur /für linke Hand allein/)'' (1934) ősbemutató: Bécs, 1935; a kétkezes változatot Friedrich Wührer készítette el (1952)
 
=== További zenekari művei ===
 
* '''Karneváli zene és közjáték a Notre Dame c. operából''' (1902 &nbsp;– 1903) ''(Karnevalsmusik und Zwischenspiel aus der Oper Notre Dame)'' ősbemutató:, Bécs, 1903
* '''Változatok egy huszárdalra, zenekarra''' (1930-1931) ''(Variationen über ein Husarenlied für Orchester)'' &nbsp;ősbemutató: Bécs, 1931
* '''Zenekari cisz-moll chaconne''' (Orchester-Chaconne cis-Moll); a befejezés éve: 1931; (kézirat)
 
=== Kamarazenéje ===
 
* '''Négy kis fantáziadarab magyar nemzeti dallamokra, csellóra, zongorakísérettel''' (1892''')''' ''(Vier kleine Phantasiestücke nach ungarischen Nationalmelodien für Violoncello mit Klavierbegleitung)'' ősbemutató: Bécs, 1926 (három darab ismert)
* '''A-dúr vonósnégyes''' ''(Streichquartett A-Dur)'' (1925) ősbemutató: Bécs, 1925
* '''G-dúr vonósnégyes''' ''(Streichquartett G-Dur)'' (1929) ősbemutató: Bécs, 1930
* '''G-dúr kvintett zongorára''' '''(csak balkézre), két hegedűre, mélyhegedűre és csellóra''' (1926) ''(Quintett für Klavier /linke Hand allein/, zwei Violinen, Bratsche und Violoncello G-Dur)'' &nbsp;ősbemutató: 1931; a kétkezes változatot Friedrich Wührer készítette el (1954)
* '''B-dúr kvintett klarinétra, zongorára (csak balkézre), hegedűre, mélyhegedűre és csellóra''' (1932) ''(Quintett für Klarinette, Klavier /für die linke Hand allein/, Violine, Bratsche und Violoncello B-Dur)'' ősbemutató: Bécs, 1933
* '''A-dúr kvintett klarinétra, zongorára (csak balkézre), hegedűre, mélyhegedűre és csellóra''' (1938) ''(Quintett für Klarinette, Klavier (für die linke Hand allein), Violine, Bratsche und Violoncello A-Dur)'' ősbemutató: Bécs, 1939; a kétkezes változatot Friedrich Wührer készítette el (1952)
 
=== FúvósokraFúvós komponált zenéjeművei ===
 
* '''D-dúr változatok és fúga saját témára''' (1925) ''(Variationen und Fuge über ein eigenes Thema D-Dur)'' (Királyi fanfárok a Fredigundisból) ''(Königsfanfaren aus Fredigundis)''; 3. változat kizárólag fúvós hangszerekre ''(Fassung für Bläser allein)'' ősbemutató: Bécs, 1925
 
=== OrgonáraOrgona- és fúvós hangszerekre komponált művei ===
 
* Variationen und Fuge über ein eigenes Thema D-Dur (1925) (Königsfanfaren aus ''Fredigundis''); 4. Fassung für 14 Bläser, Pauke und Orgel, ősbemutató: Bécs: 1925
143 ⟶ 132 sor:
* Fúga, F-Dur (1927) ősbemutató: Bécs, 1932
* Prelúdium és fúga, C-dúr (1927) ''(Präludium und Fuge C-Dur)'' ősbemutató: Berlin, 1928
* '''Négy kis prelúdium és fúga''' (1928) ''(Vier kleine Präludien und Fuge)'' ősbemutató: Berlin 1929
** '''Prelúdium és fúga, Esz-dúr''' ''(Präludium und Fuge Es-Dur)''
** '''Prelúdium és fúga, c-moll''' &nbsp;''(Präludium und Fuge c-Moll)''
** '''Prelúdium és fúga, G-dúr''' ''(Präludium und Fuge G-Dur)''
** '''Prelúdium és fúga, D-dúr''' ''(Präludium und Fuge D-Dur)''
* '''„Der Heiland ist erstanden“ – korálelőjáték''' (1934) ősbemutató: Bécs, 1934
* '''Prelúdium és fúga, A-dúr, Karácsonyi pasztorálé''' (1934) ''(Präludium und Fuge A-Dur, Weihnachtspastorale)'' ősbemutató: Bécs, 1934
* '''Toccata és fúga, Asz-dúr''' (1935) (Toccata und Fuge As-Dur) ősbemutató: Bécs, 1936
 
▲=== Kantátája ===
 
▲* '''''[[:de:Deutsche_Auferstehung._Ein_festliches_Lied|NÉMET FELTÁMADÁS. ÜNNEPI DAL]]''''' ''(Deutsche Auferstehung. Ein festliches Lied)'' szólókra, kórusra, orgonára és zenekarra, szövegét Oskar Dietrich írta, a zene megírása 1938 és 1939 között abbamaradt, Robert Wagner fejezte be; ősbemutató: Bécs, 1940
<br />
 
== Felhasznált források jegyzéke: ==
 
* Weboldal: [[:de:Franz_Schmidt_(Komponist)|Franz Schmidt]] német wikipedia
* Norbert Tschulik: Franz Schmidt (aVerlag könyvElisabeth megjelenésénekLafite éve:Wien, Österreichischer Bundesverlag Wien, 1972)
* Café Momus, Franz Schmidt fóruma: http://www.momus.hu/
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Franz_Schmidt”