„Cogito ergo sum” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Kritika: jav. |
|||
9. sor:
==A cogito-érv három legfontosabb előfordulási helye időrendi sorrendben==
# „''Elhatároztam, hogy felteszem: mindazok a dolgok, amelyek valaha is bejutottak elmémbe, nem igazabbak, mint álmaim csaló képei. De csakhamar láttam, hogy mialatt így mindent hamisnak akartam felfogni, szükségképp kellett, hogy én, aki ezt gondoltam, legyek valami. S mivel észrevettem, hogy ez az igazság: gondolkodom, tehát vagyok, olyan szilárd és olyan biztos, hogy a szkeptikusok legtúlzóbb feltevései sem képesek azt megingatni, azért úgy gondoltam, hogy aggály nélkül elfogadhatom a filozófia amaz első elvének, amelyet kerestem.''”<ref>René Descartes: ''[[Értekezés a módszerről]]'' (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 2000) 42. oldal</ref>(1637)
# „''De hiszen már meggyőztem magam arról, hogy nincs a világon semmi sem: nincs ég, nincs föld, nincsenek elmék, nincsenek testek. Nem győztem-e meg magam ezáltal már arról is, hogy én magam sem létezem? Semmiképp! Bizonyos, hogy én voltam, ha egyszer meggyőztem magamat valamiről. Igen ám, de ha van valamiféle rendkívül agyafúrt csaló, aki állandóan megtéveszt engem, méghozzá szándékosan? Nos hát akkor aligha kérdéses, hogy én is vagyok, ha egyszer engem téveszt meg! Tévesszen csak meg amennyire tud, azt mégsem lesz képes elérni sohasem, hogy ameddig azt gondolom, vagyok valami, semmi se legyek. Olyannyira, hogy – mindent kellően megfontolván – végül is le kell szögezni: az „én vagyok, én létezem” kijelentés – valahányszor kimondom, vagy elmémmel megragadom – szükségszerűen igaz.''”<ref>René Descartes: ''Elmélkedések az első filozófiáról'' (Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 1994) 34. oldal</ref>(1641)
# ''„Miközben azonban így mindent elvetünk, amiről csak valamelyest is kételkedhetünk, s ráadásul azt ötölve ki, hogy mindezek a dolgok egyenesen hamisak, azt ugyan könnyedén feltételezhetjük, hogy nincs semmiféle Isten, nincs ég, nincsenek testek; hogy nekünk magunknak sincs kezünk, nincs lábunk s végül: egyáltalán nincs testünk. Azt azonban ezen az alapon már nem tehetjük föl, hogy mi, akik efféle gondolatokat gondolunk, semmik se vagyunk: ellentmondást foglal ugyanis magában az, ha feltesszük, hogy aki gondolkodik, az ugyanabban az időpontban, amelyben gondolkodik, nem létezik. S ennélfogva ez az ismeret – én gondolkodom, tehát vagyok – valamennyi ismeret közül az első s legbizonyosabb, amely bárkinek, aki a rendnek megfelelően filozofál, eszébe ötlik.”''<ref>René Descartes: ''[[A filozófia alapelvei]]'' (Osiris Kiadó, Budapest, 1996)</ref>(1644)
29. sor:
==Kritika==
===Descartes kortársai===
A „cogito ergo sum” legelső előfordulása az 1637-es ''[[Értekezés a módszerről]]'' című munkájában található meg. Az alaptétel felbukkanásától kezdve vitákat váltott ki, már Descartes kortárai körében is. Descartes-tal szemben felmerült a [[szillogizmus]] vádja, ami a cogito-érv esetében így nézne ki:<ref>Wolfgang Röd: ''Descartes és a német felvilágosodás filozófiája'' (KLTE Filozófia Tanszék, Debrecen, 1994) 43. oldal</ref>
:(A) Mindaz, ami gondolkodik, van.
| |||