Főmenü megnyitása

Módosítások

a
nincs szerkesztési összefoglaló
{{fő|Római Királyság}}
A mondák szerint Róma első királya Romulus volt, és őt még hat követte. Közülük az utolsó három [[etruszkok|etruszk]] királyt valós személynek tartják.
A római társadalom ősi nemzetiségi szervezetébe két réteg tartozott. A vezető réteget a földbirtokos családok, a [[patricius]]ok (jelentése: „jó apától származó”) alkották. Soraikból került ki a királyok tanácsadó testülete, a ''[[senatus'']] ([[vének tanácsa]]). Ők katonáskodtak, mert a hadi felszerelés (lovak, harci kocsi) drága volt. Sajátos helyzetű réteget jelentettek a kisebb vagyonú kliensek (pártfogoltak), akik a patríciusoktól függtek, és azok támogatását élvezték. Pártfogójuknak engedelmességgel tartoztak, és különféle feladatokat végeztek el számukra. A nemzetségeken kívüliek a plebejusok (köznép) voltak. Nem rendelkeztek polgárjoggal, nem tekintették őket a római nép (Populus Romanus) részének. Így politikai jogokkal sem bírtak. Ők a kis parcellákon dolgozó parasztok, és közülük került ki a csekély számú kézműves és kereskedő. Az etruszk királyok kora kedvezett a plebejusoknak. A nagy építkezések (városfal, mocsarak lecsapolása) megrendeléseket, munkaalkalmat, így anyagi biztonságot adtak nekik. A hadászati változások (a gyalogság jelentőségének növekedése) és az olcsóbb vasfegyverek elterjedése katonai szerepüket erősítette.
 
=== A köztársaság kora ===
== A római civilizáció ==
=== Társadalom ===
A vezető réteget a földbirtokos [[patricius]]ok (jelentése: „jó apától származó”) alkották. Földjeiket származás alapján, mint a Rómát alkotó 300 [[Nemzetség (társadalmi csoport)|nemzetség]] leszármazottai kapták az állami földekből ([[ager publicus]]). Közülük került ki a vének tanácsa, a [[senatus]] (kiejtése: szenátusz), és ők adták a [[bronz]]fegyverekkel felszerelt [[római hadsereg]]et. Az elszegényedett nemzetségtagokból jött létre egy sajátos réteg, a [[cliens]]ek (ejtsd: kliensz vagy kliens) vagy más néven a nobilitas. Támogatásért szolgálták a vagyonosabb, patrícius nemzetségtagokat. A nemzetséghez nem tartozók és a bevándorlók voltak a [[plebeius|plebejusok]] (tömeg). Eleinte nem rendelkeztek polgárjoggal, nem voltak a római nép ''(Populus Romanus)'' része, így politikai jogokkal sem bírtak. Nem részesedhettek az ''ager publicus''ból, de kisebb parcellát kaphattak. Szegények éppúgy akadtak közöttük, mint gazdagabbak. Ők alkották a parasztságot, a kevés kézművest és kereskedőt. Szerepük az etruszk korban nőtt, mivel az olcsóbb [[vas]]fegyverek és vasszerszámok elterjedése révén számolni kellett mind a katonai (nehézgyalogság), mind a gazdasági jelentőségükkel. Később Róma sorozatos háborúkat folytatott szomszédaival, melyek földet és zsákmányt jelentettek a város számára, minden lakójának hasznot hoztak. Ám az egyes rétegek nem egyenlő mértékben részesedtek a terhekből és a jogokból. Ugyanakkor a plebejusok szerepe a harcokban egyre nőtt, hiszen ők adták a [[hadsereg]] fő erejét kitevő nehéz-gyalogságot. Így a plebejusokhoz tartozó vagyonos kereskedők, iparosok, parasztok eredményesen indíthattak harcot követeléseik teljesítéséért. Legfőbb követelésük a [[római polgárjog]] elnyerése volt. Jogi egyenlőséget kívántak, hogy a törvények ne tegyenek különbséget patrícius és plebejus között, részesedhessenek az ager publicusból, és követelték a szegényebb rétegeket sújtó [[adósrabszolgaság]] eltörlését. Mivel a hódítások csak belső egység mellett voltak folytathatók, és ahhoz a plebejusok támogatása is kellett, követeléseiket sikerült fokozatosan elfogadtatniuk. Több évszázados küzdelmük együtt zajlott le Itália meghódításával.
 
=== Városi élet ===