„Carl Friedrich Gauss” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
typo |
|||
3. sor:
|kép=Carl Friedrich Gauss.jpg
|képméret=250px
|képaláírás=
|születési név=
|születési hely=[[Német-római Birodalom]], [[Braunschweig-Lüneburg]]i hercegség, [[Braunschweig]]
39. sor:
[[Fájl:Braunschweig Brunswick Geburtshaus CF Gauss (1914).jpg|bélyegkép|jobbra|Gauss szülőháza Braunschweigben]]
[[Karl Wilhelm Ferdinand|Braunschweig hercege]] ösztöndíjat adományozott Gaussnak a Collegium Carolinumba (ma [[Technische Universität Braunschweig]]), ahova [[1792]] és [[1795]] között járt, innen pedig a [[Göttingeni Egyetem]]re ment, ahol 1795 és [[1798]] között folytatta tanulmányait, amelyek alatt önállóan újra bizonyított számos fontos tételt; [[1796]]-ban tört be a tudományos életbe, amikor sikerült megmutatnia, hogy bármely olyan [[szabályos sokszög]], amely oldalainak száma [[Fermat-prímek|Fermat-prím]] (és következésképpen azok a szabályos sokszögek is, melyek oldalszáma előállítható különböző Fermat-prímek és 2 valamelyik [[
[[1796]] valószínűleg a legtermékenyebb év volt mind Gauss, mind a [[számelmélet]] számára. A heptadekagon szerkesztését március 30-án publikálta. Az [[maradékos osztás|osztási maradékok]] azonosságán alapuló [[kongruencia (számelmélet)|kongruencia]] [[reláció]]ját bevezetve megteremtette a [[moduláris számelmélet]]et, igencsak megkönnyítve sok nehéz számelméleti probléma kezelését. Híres tételét a [[kvadratikus reciprocitás tétele|kvadratikus reciprocitásról]] [[április 8.|április 8-án]] bizonyította. Ennek a figyelemre méltó tételnek a segítségével a matematikusok meghatározhatják a megoldhatóságát bármely másodfokú kongruenciának. A [[prímszámtétel]], melyet [[május 31.|május 31-én]] sejtett meg, használható képet ad a prímszámok egész számok közti eloszlásáról. Gauss [[július 10.|július 10-én]] azt is észrevette, hogy bármely pozitív egész felírható legfeljebb három [[háromszögszámok|háromszögszám]] [[Háromnégyzetszám-tétel|összegeként]], majd naplójába lefirkantotta a híres szavakat: ''„Heuréka! num=Δ+Δ+Δ.”'' [[október 1.|Október 1-jén]] publikált egy eredményt polinomok megoldásainak számával kapcsolatban, amely 150 évvel később végül a [[Weil-sejtés]]hez vezetett.
52. sor:
Gauss a számelmélethez is jelentősen hozzájárult [[1801]]-es könyvével, a ''[[Disquisitiones Arithmeticae]]''-vel, amely a moduláris aritmetika tiszta bemutatását tartalmazza, valamint a [[kvadratikus reciprocitás tétele|kvadratikus reciprocitás]] tételének első két bizonyítását. Ugyanezen év [[január 1.|január 1-jén]] [[Giuseppe Piazzi]] [[Olaszország|olasz]] csillagász felfedezte a [[Ceres (törpebolygó)|Ceres]] [[kisbolygó]]t. Ez a momentum sarkallta Gausst arra, hogy megírja munkáját a kisbolygók nagybolygók által megzavart mozgásának elméletéről, amelyet végül [[1809]]-ben publikált ''Theoria motus corporum coelestium in sectionibus conicis solem ambientum'' (a [[Nap]] körül kúpmetszetekben mozgó égitestek mozgásának elmélete) címen. Piazzi még csak néhány hónapja figyelte a Cerest, három fokon át követve az égen, amikor az átmenetileg eltűnt a Nap ragyogása mögé. További hónapokkal később, amikor a Ceresnek ismét meg kellett volna jelennie, Piazzinak nem sikerült megtalálnia: a kor matematikai eszközei nem voltak képesek egy pozíciót [[extrapoláció|extrapolálni]] ilyen csekély mennyiségű adatból (három fok a teljes keringési pálya kevesebb, mint egy százalékát teszi ki).
Gauss, aki ekkor 23 éves volt, hallott a problémáról, így hát nekiveselkedett. Három hónap intenzív munkát követően, 1801 decemberében megjósolt egy pozíciót a Ceresnek
Számításai közben olyannyira modernizálta a [[18. század]] pályajóslásának nehézkes matematikáját, hogy a néhány évvel később ''Az égitestek mozgásának elmélete'' címen publikált műve a csillagászati számítás mérföldkövének számít. Ez bevezette a [[Gauss-féle gravitációs állandó]]t, tartalmazta a [[Legkisebb négyzetek módszere|legkisebb négyzetek]] módszerének hathatós kezelését, amelyet mind a mai napig használnak minden tudományágban a [[mérési hiba]] hatásának minimalizálására. Gauss ezt a módszert 1809-ben be tudta bizonyítani a [[normális eloszlás]]ú hibák feltétele mellett (lásd a [[Gauss-Markov tétel]]t). Az eljárást [[Adrien-Marie Legendre]] már korábban, [[1805]]-ben leírta, de Gauss azt állította, hogy ő már [[1795]] óta használta.
84. sor:
Egy másik kritika azt sérelmezi Gauss-szal kapcsolatban, hogy nem támogatta ifjú követőit. Alig-alig dolgozott más matematikusokkal együtt, sokak zárkózottnak és barátságtalannak tartották. Bár fogadott maga mellé néhány tanítványt, köztudott volt róla, hogy nem szeretett tanítani (állítólag csak egyszer vett részt egy tudományos konferencián, [[1828]]-ban, [[Berlin]]ben). Azonban tanítványai közül mégis többen befolyásos matematikusokká váltak, mint például [[Richard Dedekind]], [[Georg Friedrich Bernhard Riemann|Bernhard Riemann]] és [[Sophie Germain]].
Gauss általában nem jött ki jól férfi rokonaival. Apja azt szerette volna, ha nyomdokaiba lép, azaz kőműves lesz. Nem támogatta Gauss matematikai és tudományos iskoláztatását, így Gausst elsősorban édesanyja segítette erőfeszítéseiben. De ugyanígy voltak nézeteltérései fiaival, akik közül kettő az [[Amerikai Egyesült Államok|USA]]-ba emigrált. Nem akarta, hogy bármelyik fia matematikai vagy tudományos pályára lépjen, nehogy „beszennyezzék a családi hírnevet”. Eugene-nel való konfliktusa különösen keserű volt. Gauss Eugene-t ügyvédnek akarta taníttatni, de
Gauss mélyen vallásos és konzervatív ember volt, a monarchiát támogatta [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]] ellenében, akit a [[forradalom]] kinövésének tartott.
110. sor:
* [[Gauss–Krüger-féle vetületi rendszer]], melyet jelenleg is sok helyen használnak a [[térképészet]]ben
* [[Gauss-gömb]], mely az ún. ''kettős vetítés''t alkalmazó ellipszoidi [[vetület]]eknél játszik alapvető szerepet
* [[Gauss (mértékegység)]]
* [[Gauss-féle első alapmennyiség|Gauss-féle első]] és [[Gauss-féle második alapmennyiség|második alapmennyiség]]
<!--
| |||