„Magnókazetta” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Vander (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
Vander (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
11. sor:
A kazettás magnetofonok az orsós magnókkal szemben nagy fokú mobilitást és kényelmes kezelhetőséget biztosítottak. Egyszerű módot kínált saját hangtár létrehozására rádióból vagy hanglemezről felvett műsoranyagok révén, emellett nagy tömegben jelentek meg kazettán kiadott zenei albumok. A kazetta ennek köszönhetően a digitális hangrögzítés megjelenése előtt uralkodó szerepet töltött be mint hanghordozó médium.
 
Fénykora az [[1970-es évek|1970-es]], [[1980-as évekreévek]]re tehető, ekkor a mikrobarázdás [[hanglemez]] mellett ez volt a legelterjedtebb hanghordozó. Különös népszerűségnek örvendett a zeneélvező ifjúság körében, de az élet valamennyi területén használták a hangtechnikában (pl. nyelvoktatás, riportkészítés stb.) Bár kommersz célokra használták leginkább, az 1980-as évekre több cég is kifejlesztett professzionális, stúdió célú kazettás magnetofont is, ilyen volt a legendás svájci Revox cég B 710 típusú készüléke. A magnókazettával megvalósítható hanghűség tehát alapvetően két tényező függvénye: a jelhordozó anyag és a rögzítésnél alkalmazott készülék minősége.
 
Noha megpróbálkoztak a minőség javításával (pl. [[Elcaset]]), a magnókazetta karrierjének végét a [[CD]] megjelenése okozta. Bár igen szűk kínálatban, de napjainkban is forgalmazzák, tekintettel a még jelentős számú hozzá való üzemképes eszközre. Digitális rögzítési módot használó kazettákkal is próbálkoztak, ilyen a [[DAT]] és [[DCC]], de lemezalapú írható formátumok (pl. [[MiniDisc]]) kényelmével, majd a CD-R lemezek alacsony árával nem versenyezhettek.