„Kis jégkorszak” változatai közötti eltérés

A ''kis jégkorszak'' fogalmát az amerikai François E. Matthes vezette be a kaliforniai [[Sierra Nevada (USA)|Sierra Nevadában]] folytatott kutatásai nyomán a késő holocén, hozzávetőlegesen az utóbbi négyezer év lehűléseinek és gleccser előnyomulásainak meghatározására. Az 1960-as évek gleccserkutatásai során a holocén lehűléseire egy új fogalmat, a ''neoglaciális'' terminusát vezették be, s a ''kis jégkorszak'' kifejezés már kizárólag a holocén utolsó lehűlésének megnevezésére szolgált. A „kis” jelző a pleisztocén „nagy” jégkorszakától való elkülönítésre utalt, illetve jelezte a klímaváltozás geológiai léptékben mérsékelt jellegét, hiszen a pleisztocén jégkorszak 2-3^o °C-os lehűlésével szemben a kis jégkorszak idején még a legkritikusabb években sem haladta meg a lehűlés éves hemiszférikus átlagban a 0,6-0,8^o °C-ot. Hubert H. Lamb volt az első, aki elmélyülten foglalkozott a ''kis jégkorszak'' kutatásával, és bevezette annak fogalmát a tudományos közgondolkodásba. Ugyanakkor már a kutatás korai szakaszában is elkülönítették a klímatörténészek a ''kis jégkorszak'' fogalmának kétféle értelmezését. Egyfelől a ''kis jégkorszak'' egy glaciológiai korszakként volt értelmezhető, amelynek idején a gleccserek tömege megnövekedett, s a végmorénáik jobbára előretolt pozícióban voltak. A ''kis jégkorszak'' ugyanakkor értelmezhető egy karakteres klímakorszakként is, amely a gleccserrel nemgleccser rendelkezőnélküli területeken igen különböző módokon jelent meg.