„Moldova” változatai közötti eltérés

| pénznem = Moldován[[Moldáv lej]]

[[Fájl:Moldawischer-Leu-01.jpg|bélyegkép|200px|jobbra|A [[moldovánmoldáv lej|moldován 1 lejes]]; rajta Ștefan cel Mare, vagyis III. István fejedelem]]

A háború utáni időszakban az új szovjet köztársaságba tömegesen vándoroltak be [[oroszok]] és [[ukránok]], különösen a városokba. Részben kompenzálták azt a népességvesztést, amit a németek [[1940]]-es kivándorlása okozott. A szovjet kormányzat önálló moldovai, a romántól különböző etnikai tudat kiépítésére törekedett. Ennek elméleti alapja a Moldovai Szovjet Szocialista Köztársaság léte volt. Hivatalos szovjet álláspont szerint a moldován[[moldáv nyelv]] különbözött a romántól. A moldovántmoldáv nyelvet cirill betűkkel írták, míg a [[román nyelv|románt]] [[1860]] óta latin betűkkel. Az [[1970-es évek|1970]]-es és az [[1980-as évek]]ben Moldovában a szovjet központi költségvetés jelentős beruházásokat hajtott végre, ipari és tudományos létesítményeket, valamint lakásokat építettek. [[1971]]-ben a Szovjetunió Minisztertanácsa határozatot hozott ''"Kisinyov város további fejlesztéséről"'', amelynek keretében erre a célra egymilliárd [[szovjet rubel|rubelt]] fordítottak a Szovjetunió költségvetéséből; a későbbiekben is jelentős összegeket fordítottak Moldovára. A Szovjetunió többi részéből képzett szakembereket irányítottak Moldova iparának fejlesztésére. A beruházások [[1991]]-ben szűntek meg, amikor feloszlott a [[Szovjetunió]] és Moldova függetlenné vált.

A többi periférikus helyzetű szovjet köztársasággal együtt Moldova is 1988-ban indult meg a függetlenség útján; az 1989. augusztus 31-i nyelvtörvény bevezette a moldován[[moldáv nyelv]] latin betűkkel való írását és államnyelvvé tette azt Moldovában. A helyi parlamentbe az első szabad választásokat 1990. februárban és márciusban tartották. A [[moszkvai puccs]] bukása után Moldova 1991. augusztus 27-én kiáltotta ki a függetlenségét és decemberben csatlakozott a [[Független Államok Közössége|Független Államok Közösségéhez]] a többi korábbi szovjetköztársasággal együtt. Kinyilvánította semlegességét és nem csatlakozott a FÁK katonai szervezetéhez. Az év végén a korábbi kommunista reformer, [[Mircea Snegur]] nem vitatott választáson lett köztársasági elnök. Három hónappal később az [[Egyesült Nemzetek Szervezete]] formálisan is elismerte Moldova függetlenségét. Moldovának a Dnyeszter folyótól keletre eső része, [[Dnyeszter Menti Köztársaság|Transznisztria]], jelentős orosz és ukrán lakossággal, 1990-ben kikiáltotta függetlenségét Moldovától. Attól féltek, hogy a Szovjetuniótól való elszakadás után Moldovában megerősödő nacionalizmus végül a Romániával való újraegyesülésre fog vezetni. 1992-ben rövid fegyveres konfliktus alakult ki Moldova és a Transznisztria elszakadását támogatók között. A térségben állomásozó orosz csapatok (a 14. hadsereg) a transznisztriaiak oldalán avatkozott be, és a katonai konfliktus lezárulta után is a Dnyesztertől keletre fekvő területen maradt, annak ellenére, hogy nemzetközi egyezmények írták elő kivonását és ezt ismételten követelte a moldovai kormány. 2006-ban még mindig a Dnyeszter-melléken állomásozott a 14. hadsereg 1200 katonája. A transzniszriai és a moldovai vezetők tárgyalásai az [[Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet]], [[Oroszország]] és [[Ukrajna]] közvetítésével folytak; később bekapcsolódtak az [[Európai Unió]] és az [[Amerikai Egyesült Államok]] megfigyelői is.

Lakossága etnikailag heterogén, számbeli többséget alkotnak a moldovánok vagy [[moldávok]]. A moldáv nép viszont aligha különíthető el a romántól, a kulturális különbségek aligha nagyok közöttük. A nyelvük [[román nyelv]] keleti moldvai dialektusával azonos, tulajdonképpen még igazi dialektusnak sem tekinthető. Egyetlen különbsége mindössze, hogy nagyon sok orosz jövevényszót tartalmaz a szovjet okkupáció idejéből, amelyek azonban nem növelték meg a moldáv és a román közti különbségeket. A [[Moldáv nyelv|moldáv irodalmi nyelv]] gyakorlatilag teljesen azonos a románnal.