„Mezopotámiai dámvad” változatai közötti eltérés

A mezopotámiai dámvad hajdan nagy területen terjedt el, ott, ahol az emberi civilizáció, az első városok kialakultak, a [[Közel-Kelet]]en és [[Észak-Afrika|Északkelet-Afrikában]]. Nem csoda, hogy ez a szarvas fontos szerepet töltött be az ott élő népek mítoszaiban és hitvilágában, így a Bibliában is szó esik erről az állatról. Például ez az egyike annak a hét vadon élő patás fajnak, amelyet a Mózes ötödik könyve felsorol, mint nem tisztátalan, vagyis ehető állat. Azonban nem ez okozta a faj vesztét, hanem az élőhelyük pusztulása, valamint a modern lőfegyverek megjelenése, ezzel vadászatuk hatékonyabbá válása. Az állat [[1875]]-ös leírásakor már csak Irán nyugati és délnyugati területein lehetett vele találkozni. Az 1940-es években pedig már nem találták nyomát sem, így kipusztultnak tekintették, de [[1957]]-ben Werner Trense német vadász ismét felfedezett egy kisebb, 25 fős populációt Délnyugat-Iránban.

 

 

Ma eredeti állományok csak a Karkeh és a Dez Vadrezervátumokban élnek, de visszatelepített állományok is vannak a Dast-e Náz Vadrezervátumban (Észak-Irán), a Szemeszkande Vadrezervátumban (Észak-Irán), az [[Urmia-tó]] Ask és Kabudán szigetén, valamint az Ardzsán és Parisán Védett Övezetben. Az iráni dámvadak kizárólag szigeteken vagy elkerített területeken élnek.