„Henry Beaufort (bíboros)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎Élete: alcímek
49. sor:
 
== A király mellett ==
1403-tól IV. Henrik királyi tanácsának tagja, Anglia főkancellárja. 1404. november 19-én Winchester püspökének nevezik ki, amivel nagy vagyonhoz jut. Miután a király egészsége annyira megromlott, hogy képtelen lett az ügyek intézésére, fia, a leendő [[V. Henrik angol király]] vette át a tanács vezetését. A püspök 1411 és 1413 között rossz viszonyban volt a walesi herceggel, de amikor az trónra lépett, ismét kancellárnak nevezte ki őt. Annak érdekében, hogy még magasabb pozícióba jusson, az egyházon belül is emelkedési lehetőségeket keresett.{{refhely|Encyclopaedia Britannica}}
 
1417-ben ismét lemondott a kancellári pozícióról, és elutazott a [[konstanzi zsinat]]ra. Beaufort befolyását használvafelhasználva közbenjárt a későbbi [[V. Márton pápa]] megválasztásáért. A katolikus egyházfő viszonzásul bíborosi és pápai legátusi tisztséget ajánlott, de a király kívánságára, aki attól tartott, hogy Beaufort túl hatékonyan képviseli majd a [[vatikán]]i politikát, ezekről lemondott.{{refhely|Encyclopaedia Britannica}}{{refhely|English Monarch}}
 
1422-ben V. Henrik meghalt Franciaországban, és a kilenc hónapos [[VI. Henrik angol király|VI. Henrik]] lett az angol király, ami nagy lehetőséget kínált a bíborosnak. Beaufort 1424-ben ismét kancellár lett, és 1426-ig hivatalban maradt. Kancellársága idején folyamatos harcban állt unokaöccsével, Humphrey Plantagenet gloucesteri herceggel, aki amiatt támadta, hogy egyszerre tölt be magas állami és egyházi tisztséget. 1426-ban a pápa St. Eusebius bíborosává tette. Pápai legátusként 1427-ben a [[husziták]] ellen vonult, de csapatai vereséget szenvedtek augusztus 4-én a tachovi csatában. 1429-ben keresztes háborút hirdetett a husziták ellen, majd csapatokat toborzott Angliában, de végül Franciaországba irányította őket az angol sereg megsegítésére.{{refhely|English Monarch}}
 
1426-ban a pápa St. Eusebius bíborosává tette. Pápai legátusként 1427-ben a [[husziták]] ellen vonult, de csapatai vereséget szenvedtek augusztus 4-én a tachovi csatában. 1429-ben keresztes háborút hirdetett a husziták ellen, majd csapatokat toborzott Angliában, de végül Franciaországba irányította őket az angol sereg megsegítésére.{{refhely|English Monarch}}
1431-ben Henry Beaufort elnökölt [[Jeanne d’Arc]] tárgyalásán.{{refhely|English Monarch}} 1435 és 1439 között sikertelen kísérleteket tett a [[százéves háború]] lezárásra.{{refhely|Encyclopaedia Britannica}} 1442-ben a bíboros hajlandó volt anyagilag támogatni egy angol sereg franciaországi kiküldését, ha unokaöccse, John Beaufort, Somerset hercege vezetheti őket. A vállalkozás balul sült el, és az angolok elvesztették az V. Henrik által elfoglalt területek többségét. Somerset kegyvesztett lett, és a bíboros visszavonult a politikától. Henry Beaufort 1447. április 11-én a winchesteri püspöki palotában hunyt el. Holttestét a város katedrálisában helyezték örök nyugalomra.{{refhely|English Monarch}}
 
1431-ben Henry Beaufort elnökölt [[Jeanne d’Arc]] tárgyalásán.{{refhely|English Monarch}} 1435 és 1439 között sikertelen kísérleteket tett a [[százéves háború]] lezárásra.{{refhely|Encyclopaedia Britannica}} 1442-ben a bíboros hajlandó volt anyagilag támogatni egy angol sereg franciaországi kiküldését, ha unokaöccse, John Beaufort, Somerset hercege vezetheti őketazt. A vállalkozás balul sült el, és az angolok elvesztették az V. Henrik által elfoglalt területek többségét. Somerset kegyvesztett lett, és a bíboros is visszavonult a politikától. Henry Beaufort 1447. április 11-én a winchesteri püspöki palotában hunyt el. Holttestét a város katedrálisában helyezték örök nyugalomra.{{refhely|English Monarch}}
 
==Jegyzetek==