„I. Eduárd angol király” változatai közötti eltérés

I. Eduárd 188  cm-es testalkatával jóval kortársai fölé magasodott, emiatt kapta a Nyakigláb Eduárd gúnynevet. Heves vérmérsékletű, dühkitörésekre hajlamos férfi volt, aki könnyedén meg tudta félemlíteni ellenfeleit. Alattvalói tisztelték katonai képességei, adminisztrációs tehetsége és vallásos buzgalma miatt. Bár a walesi és skóciai hadjárataiban néha kimondottan kegyetlenül viselkedett, rátermett uralkodóként helyreállította országa apja uralma alatt szétzilálódott rendjét, végleg meghódította Walest, és ideiglenesen uralma alá hajtotta Skóciát is.

Eduárd azonban Balliol megkoronázása után is Skócia hűbérurának tartotta magát, és beavatkozott a peres ügyekbe. Egy ízben magát a skót királyt is az angol parlament elé idézte, hogy válaszoljon a kérdésekre [[Fife]] grófja fiának ügyében. Balliol (már mint I. János) engedett a követelésnek,{{refhely|Prestwich 1997|371. o.}} de Eduárd ezután azt kívánta, hogy a skótok harcoljanak a seregében a franciák ellen vívott háborújában.{{refhely|Barrow 1965|86–88. o.}} A skótok erre már fellázadtak; szövetséget kötöttek a franciákkal, és sikertelen támadást intéztek [[Carlisle (Cumbria)|Carlisle]] ellen.{{refhely|Barrow 1965|88–91. o., 99. o.}} Eduárd erre 1296-ban seregével bevonult Skóciába, vérfürdőt rendezve elfoglalta [[Berwick-upon-Tweed|Berwick]]et, és a [[dunbari csata|dunbari csatában]] szétzúzta a skótok ellenállását.{{refhely|Prestwich 1997|471–473. o.}} A király elkobozta a skótok szent [[Scone-i kő|koronázási kövét]], és a westminsteri apátságba vitette, ahol trónja ülése alatt helyezték el. János királyt elfogatta, és a [[Londonilondoni Tower|londoni Towerba]]ba záratta, Skócia élére pedig angol kormányzót helyezett.{{refhely|Prestwich 1997|473–474. o.}}

A világi urak ellenállása később bontakozott ki. Az 1294 februárjában [[Salisbury (Anglia)|Salisbury]]ben tartott parlamenten Roger Bigod norfolki gróf és a király marsallja tiltakozott a külföldi hadakozás ellen. Arra hivatkozott, hogy a vazallusok hadállítási kötelezettsége csak a király kíséretére vonatkozik, vagyis ha Eduárd Normadiába vonul, akkor nem küldheti hűbéreseit Gascogne-ba.{{refhely|Prestwich 1972|251. o.}} A krónika szerint Eduárd a tiltakozásra azt mondta: „Istenemre gróf úr, vagy menni vagy lógni fog”, mire Bigod így válaszolt: „Ugyanarra esküdve, ó király, nem fogok sem menni sem lógni”.<ref>{{cite book|title=The chronicle of Walter of Guisborough|editor=Harry Rothwell|publisher=Camden Society|location=London|year=1957|volume=89|pages=289–90}}</ref> Júliusban Bigod és and Humphrey de Bohun herefordi gróf és királyi hadparancsnok ''(constable)'' tiltakozó feliratot szerkesztett, amelyben összeírták a főleg a túladóztatásra vonatkozó panaszaikat.{{refhely|Harriss 1975|61. o.}} Eduárd nem zavartatta magát, újabb különadót vetett ki, nyilván az ellenállás megtörésének céljával, mert csak a főurak egy kis csoportjának beleegyezését követelte, nem a parlament képviselőiét.{{refhely|Prestwich 1997|422. o.}} Míg Eduárd [[Winchelsea]]-ben gyűjtötte össze a flandriai expedíció erőit, Bigod és Bohun a kincstárnokhoz fordulva megakadályozta az adó beszedését. A király egy kisebb csapattal így is tengerre szállt, és az ország a polgárháború szélére sodródott.{{refhely|Prestwich 1997|425. o.}}{{refhely|Powicke 1962|683. o.}} A feszültséget a skótoktól [[Stirling Bridge-i csata|Stirling Bridge-nél]] elszenvedett megalázó vereség oldotta fel, amely közös feladatban egyesítette a bárókat és a királyt.{{refhely|Prestwich 1997|427. o.}} Eduárd kiadta a Magna Cartát ismét megerősítő oklevelét, valamint a királyi erdők használatát szabályozó új törvényt ([[I. Vilmos angol király|Hódító Vilmos]] óta először ismét engedélyezte az erdők hasznosítását – kivéve a szarvasvadászatot – a szabadok számára), a nemesség pedig csatlakozott skóciai hadjáratához.{{refhely|Prestwich 2007|170. o.}}