„Vasvári Pál (történész)” változatai közötti eltérés

Vasvári Pál őseiről, a Fejér családról kevés adat maradt fenn. Thallóczy Lajos - Vasvári Pál első életrajz írójának megállapítása szerint „Bocskay-féle armalis hajdu család.” A hajdúkat, akik egyik hadnagya, Fejér Márton volt, még I. Rákóczi György özvegye, Lórántffy Zsuzsanna telepítette be a Nyírségbe a XVII. század közepe táján. Vasvári Pál nagyapja, Fejér János felszabadított jobbágy volt, [[1746]]-ban született Nyírgelsén. Bacsinszky András munkácsi görögkatolikus püspök szentelte pappá [[1774]]-ben, ezt követően [[1781]]-ig Mándokon, [[1795]]-ig Palágyon, majd [[1814]]-ig szülőfalujában, Nyírgelsén volt parókus (plébános). Nyugdíjas éveit lányánál, Sáránál, valamint annak férjénél, Zékány Bazil (László) parókusnál töltötte, Penészleken hunyt el 1825/26. körül. Fejér János felesége Kőmíves Rozália volt, akitől több gyermeke született. Az előbb említett Sára nevű leánygyermekén kívül 3 fiúgyermek nevét tudjuk, akik édesapjuk hivatását folytatták, éspedig György (Gergely néven szerzetesként, János és Pál - (Vasvári Pál) édesapja - pedig parókusként. János fia (szintén János – Vasvári Pál unokatestvére) [[1829]] és [[1879]] között Nyírcsászári parókusa volt. Az ő fia volt az a Fejér Emánuel munkácsi egyházmegyei olvasókanonok, a munkácsi egyházmegye főtanfelügyelője, akit néhány internetes forrás tévesen Vasvári Pál testvéreként említ.

Fejér Pál – Vasvári édesapja – [[1786]]. [[január 25.]]-én született Palágyon, 1813. december 12-én szentelte pappá Bradács János munkácsi segédpüspök, majd édesapja mellé Nyírgelsére rendelte kisegítő lelkésznek. 1814-től 1821-ig Dámócon volt parókus. Ezután 1827-ig adminisztrátor volt Bűdön, mivel a falu kegyura, Dogály János nem engedte parókussá kinevezni, mert mást kívánt a posztra. 1827 és 1836. között Hajdúböszörményben volt parókus. Hajdúböszörményi parókusként többek között Debrecen gorögkatolikus híveit is ellátta, mivel Debrecen ekkor Hajdúböszörmény egyik filiája volt. 1836-ban Nyírvasváriba került, ahol a nyíri esperesi kerület konfesszáriójaként (gyóntatójaként) is tevékenykedett. Fia innen vette fel a 'Vasvári' nevet.[1] Nyugdíjasként - pontosan meg nem állapítható időpontban - Gebére (ma: Nagykáta) költözött, Sára nevű néhai nővérének Zékány Márta nevű leányához és annak férjéhez, Lengyel Teodor parókushoz, és ott halt meg 1851. április 4-én. Még felszentelése előtt, 1813. június 8.-án, az akkori Abaúj-Torna megyében lévő Gadna községben megnősült, feleségül vette Méhey Erzsébetet, a gadnai parókus, egyúttal csereháti esperes, Méhay János leányát. Méhay Erzsébet - Vasvári Pál naplóbejegyzésének tanúsága szerint - 1843-ban hunyt el valószínűleg Nyírvasváriban, sajnos erről bizonyosság nem szerezhető, illetőleg a pontos időpont nem állapítható meg, mivel a nyírvasvári görögkatolikus anyakönyvek a II. világháború végén a román csapatok által megsemmisítésre kerültek. Méhay János később magas egyházi tisztséget töltött be, 1817-ben alakult a Munkács Egyházmegye kassai külhelynökségéből az Eperjesi Egyházmegye, melynek a nagyprépostja, a második embere lett, egészen 1835. január 28-án bekövetkezett haláláig.