„Kodály Zoltán” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 188.241.108.186 (vita) szerkesztéséről Gg. Any szerkesztésére Címke: Visszaállítás |
|||
61. sor:
A Kodály-írások új témája a zenei nevelés, amelyet ő „zenei belmissziónak” tekintett. Felszólalt a magyar karének ügyében (1937), és felvetette az óvodai zeneoktatás ötletét is (''Zene az óvodában'', 1941). E munkával párhuzamosan számos pedagógiai művet tett az iskolások asztalára: elsőként a kétszólamú éneklésbe bevezető ''[[Bicinia Hungarica]]'' (négy kötet, 1937–1942) látott napvilágot. A harmincas-negyvenes évek fordulóján Kodály terve: az általános iskolai énekoktatás színvonalának emelése, a kormányzat és a főváros részéről is támogatást kapott. 1938-ban harminckét vezető értelmiségi társaságban, a [[Pesti Napló]] hasábjain tiltakozott a [[zsidótörvény]]ek ellen. 1940-ben a [[Norvégia]] német megszállása feletti döbbenet hatására zenésítette meg [[Weöres Sándor]] versét, a ''Norvég leányok''at. Forradalmi [[Petőfi Sándor|Petőfi-kórusai]] ''(Csatadal'', ''Rabhazának fiai'', ''Isten csodája)'' pedig a magyar kulturális és nemzeti függetlenség eszméjét hirdette egy olyan korban, amely egyre inkább kiszolgáltatta magát az elnyomó német hatalmaknak.
1942-ben nyugalomba vonult, de folytatta a népzene tantárgy oktatását a Zeneakadémián; a kormány a Magyar Érdemrend középkeresztjével tüntette ki. A Magyar Dalegyesületek Országos Szövetsége az 1942-es évet Kodály-évvé nyilvánította. 1943-ban a [[Magyar Tudományos Akadémia]] levelező, 1945-ben rendes tagjává választotta. 1944-ben és 1945-ben [[zsidók]]at próbált menekíteni. 1944–45 fordulóján végül Kodály is egy budapesti zárda pincéjébe kényszerült, itt keletkezett békéért könyörgő, zenekarra, orgonára és kórusra komponált miséje, a ''Missa brevis'' (ennek 1942-ben már [[Galyatetői Nagyszálló|galyatetői pihenése]] alatt elkészült orgonaszóló-változata, az ''Organoedia'', melyhez az ostrom alatt orgona-kórus, illetve zenekar-kórus faktúrát adott), amelyet végül az 1945 februári [[Budapest
Első felesége, [[Sándor Emma]] (sz. Schlesinger Emma, zeneszerző és műfordító) halála (1958. november 22.) után 1959. december 18-án – két nappal 77. születésnapja után – újabb házasságot kötött a 19 éves [[Péczely Sarolta|Péczely Saroltával]].
| |||