„Rákosi Mátyás” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló Címke: 2017-es forrásszöveg-szerkesztő |
||
66. sor:
A bukás utáni frakcióharcban [[Kun Béla (népbiztos)|Kun Bélát]] támogatta, de egy beszéde miatt kitiltották és kitoloncolták [[Ausztria|Ausztriából]]. [[1920]] és [[1924]] között a [[Kommunista Internacionálé|Komintern]] megbízásából részt vett több [[Közép-Európa|közép-kelet-európa]]i [[kommunizmus|kommunista]] mozgalomban. [[1924]]-ben illegálisan visszatért Magyarországra, ahol 1925-ben letartóztatták, és az [[Rákosi-perek|első Rákosi-perben]] lázadás vádjával 8 és fél év börtönre ítélték. Máig tisztázatlan okokból a [[Magyarországi Tanácsköztársaság|kommün]] alatti tevékenysége miatt nem folytatták le a bírósági eljárást, holott a népbiztosok perében vádolva volt, de szökésben volt, s ezért elfogatóparancsot bocsátottak ki ellene.{{jegyzet|Érdekesség, hogy egy ideig a szegedi [[Szegedi Fegyház és Börtön|Csillag börtön]] „vendégeként” ugyanabban a cellában kapott helyet, mint korábban [[Szálasi Ferenc]]}} A per<ref>[http://mek.niif.hu/04600/04627/html/ A Rákosi-per Összeállította: Győrffy Sándor, a Munkásmozgalmi Intézet tudományos munkatársa]</ref> nemzetközileg is híres lett Rákosi az utolsó szó jogán elmondott beszéde után, s elítélését [[Henri Barbusse]] francia költő-író is elemezte írásában, sok más közép-európai kommunista sorsával együtt. [[1930]]-ban a szegedi [[Szegedi Fegyház és Börtön|Csillagbörtön]]be szállították. 1934 elején telt volna le a büntetése, de szabadulás helyett májusban – jogászi és politikai körök meglepetésére – „elővették” a kommün alatti tevékenysége miatt indított, le nem zárt eljárást, melyet 1925-ben kellett volna lefolytatni. Ebben az újabb perben a budapesti büntető törvényszék B.XIV.5736/1919/1035.sz. ítéletével [[Magyarországi Tanácsköztársaság|kommün]] alatti tevékenységéért – felségsértés, lázadás, tettestársként 27 rendbeli gyilkosság, felbujtóként 17 rendbeli gyilkosság, pénzhamisítás bűntettekért – életfogytiglant kapott.
A szegedi Csillag börtönben kivételesen jó elbánásban részesült, zárkája egész nap nyitva volt, szabadon járkált az írnoki helye és a cella között. Időnként a politikai foglyokkal párttaggyűlést tartott, és frakciózás címén kizárta a pártból azt, aki kifogásolni merte, hogy a többiektől eltérően a csomagját nem osztotta meg a rabtársak között.<ref>Normai Ernő: ''Beatrice egyik apródja.'' Tények és tanuk sorozat. Magvető kiadó 1987.</ref> Feltűnően sok pénze volt,<ref>Pünkösdi Árpád: Rákosi a hatalomért 9. oldal</ref> s különösen Domokos József ügyvédje útján állandó kapcsolatban volt Moszkvában lévő rokonaival, különösen Zoltán (1945 után Biró Zoltán) testvérével, aki figyelmeztette, hogy olyan idők járnak Moszkvában, hogy jobb helyen van a Csillagban mint a Szovjetunióban, s az ügyvédek útján küldött nagyobb összegeket.<ref>Pünkösti Árpád: ''Rákosi a hatalomért.'' Európa
Az akkori jogi szabályozás folytán is összbüntetésbe foglalták a két kiszabott büntetést, 1940-ben tehát nem kegyelemmel, hanem azért szabadult mert lejárt az összbüntetésre megállapított 15 év büntetés 1925-től számítva.<ref>Domokos József: ''Emlékezik egy kommunista védőügyvéd'', 323-327. oldal, Gondolat-Budapest, 1979.</ref> [[1940]]. [[október 30.|október 30-án]] egy államközi megállapodás értelmében [[Vas Zoltán (politikus)|Vas Zoltán]]nal együtt a Szovjetunióba távozhatott a cári csapatok által 1849-ben, a szabadságharc végén zsákmányolt honvédzászlókért cserében.
94. sor:
=== Sztálin halála után ===
[[Fájl:Pártelit fortepan 26074.jpg|200px|bélyegkép|balra|A pártelit 1953-ban<ref>Balról a második [[Hegedüs András (politikus)|Hegedüs András]], a hatodik [[Gerő Ernő]], mellette/mögötte [[Apró Antal]], középen Rákosi Mátyás, mögötte [[Hidas István]], a hölgy Rákosi Mátyás felesége, előtte [[Valko Cservenkov]], a Bolgár Kommunista Párt főtitkára, miniszterelnök.</ref>]]
[[Joszif Visszarionovics Sztálin|Sztálin]] 1953. március 5-i halála után pozíciója hirtelen meggyengült; egy pártdelegációval az [[Országgyűlési választások a Magyar Népköztársaságban#1953|1953-as „választás”]] után alig egy hónappal júniusban Moszkvába rendelték, ahol a [[Szovjetunió Kommunista Pártja]] vezetői szándékosan a vezetőtársai előtt súlyos személyes bírálatban részesítették a „beképzelt, (...) kollektív módon dolgozni képtelen” Rákosit. Berija igen ingerült hangon hozta Rákosi és a magyar küldöttség tudomására, hogy olyan miniszterelnök kell, aki nem zsidó.<ref>Pünkösti Árpád: Rákosi bukása, száműzetése és halála
Ahogy a szovjet utódlási harcokban a vele leginkább ellenséges [[Lavrentyij Pavlovics Berija|Lavrentyij Beriját]] letartóztatták, majd 1953 decemberében kivégezték, úgy kezdte újra magához ragadni a hatalmat, és visszafordítani a Moszkva által elrendelt enyhülést és a koncepciós perek áldozatainak rehabilitálását, sőt további elnyomó intézkedésekre és perekre is sor került.<ref>Az 1950-ben ártatlanul letartóztatott Kéthly Annát például 1954-ben ítélték életfogytiglani szabadságvesztésre, bár ugyanabban az évben szabadon engedték.</ref> Tette mindezt úgy, hogy például elérte, hogy a törvénytipró perek kivizsgálására összeállított bizottság elnöke legyen. [[1956]]-ig váltakozó sikerű hatalmi harcot folytatott Nagy Imrével, akit rendszeresen személyesen igyekezett lejáratni Moszkvában. Ezekben az években is tanúbizonyságot tett kiváló taktikázó képességeiről, s végül [[1955]]-re sikerült elérnie [[Nagy Imre (miniszterelnök)|Nagy Imre]] leváltását. Helyére bizalmi embere, [[Hegedüs András (politikus)|Hegedüs András]] került.
| |||