„II. Károly nápolyi király” változatai közötti eltérés

Apja [[I. Károly nápolyi király|I. Anjou Károly]], aki az 1260-as években hódította meg a normannoktól a [[Nápolyi Királyság|nápolyi]] és a [[Szicíliai Királyság|szicíliai]] királyságokat. Anyja [[Provence-i Beatrix]].▼

[[1282]] [[húsvét]]ján az ún. [[szicíliai vecsernye]] során Szicília lakosai lemészárolták a szigeten tartózkodó francia katonákat és I. Károly tisztviselőit. A szigetet [[III. Péter aragóniai király]] szállta meg. Az ellene indított nápolyi flottát II. Károly irányította, de az 1284. június 5-én a nápolyi öbölben vívott csata során vereséget szenvedett [[Ruggiero di Lauria]] admirálistól és Károly fogságba esett.▼

[[1288]]-ban [[I. Eduárd angol király]] közbenjárására III. Péter és II. Károly békét kötött és Károlyt szabadon engedték azzal a feltétellel, hogy megelégszik a nápolyi királysággal. Szicília a béke értelmében az aragóniai uralkodó befolyása alá került, illetve Károlynak rá kellett beszélni unokaöccsét, [[Valois Károly]]t, hogy 20 000 ezüst fejében mondjon le az aragóniai királyi címről – ezt [[IV. Márton pápa]] adta Valois Károlynak, mivel így akarta megbüntetni III. Péter királyt Szicília megszállása miatt.▼

Károly szabadon engedése után három fia és mintegy 60 provence-i nemes továbbra is az aragóniai király túsza maradt, értük Károly 30000 ezüstmárkát ígért kifizetni, vagy pedig önként visszatért volna a fogságba, ha három éven belül ezt nem tudja teljesíteni. Szabadon engedése után azonban [[Rieti]]-be sietett, ahol [[IV. Miklós pápa]] felmentette minden esküje alól, [[1289]]-ben Szicília királyává koronázta és kiátkozta ellenségét, [[III. Alfonz aragóniai király]]t. Ezzel egyidőben [[Valois Károly]] előkészületeket tett az aragóniai királyság elleni hadjáratra a kasztíliai királysággal szövetségben. Alfonz ekkor beleegyezett a [[taragoni béke]] aláírásába, ígéretet tett a Jakab öccsének küldött támogatás visszahívására, lemondott Szicíliáról és hűbért fizetett a pápának. Azonban a békeszerződés életbe lépése előtt Alfonz meghalt, az aragóniai trónt öccse, Jakab foglalta el és a szicíliai trónt öccsére, [[II. Frigyes szicíliai király|Frigyesre]] hagyta.▼

Az 1294-ben Nápolyban megválasztott [[VIII. Bonifác pápa]] próbált Jakab és Károly között közvetíteni, ennek eredményeként aláírták az [[anagni szerződés]]t: Jakab feleségül vette Károly lányát, Anjou Blankát, a pápától megkapta volna [[Szardínia (Olaszország)|Szardíniát]] és [[Korzika|Korzikát]] és átadta Szicíliát Károlynak.▼

A szigetet ténylegesen birtokló Frigyest azonban nem lehetett a szerződés elfogadására rávenni és a sziget lakosságának támogatásával Szicília királyává koronázták. Károly, a pápa, Valois Károly és Jakab támogatásával, tengeren és szárazföldön indított támadást Frigyes ellen, de nem tudta meghódítani azt, sőt az 1299-ben vívott [[La Falconara-i csata]] során fia, [[I. Fülöp Tarantó hercege|Fülöp]] is fogságba esett. 1302-ben írták alá a végleges békeszerződést Caltabellotta-ban, amelyben Károly minden követelését feladta Szicíliára nézve, és Elinor lányát feleségül adta Frigyeshez.▼

Károly utolsó éveit Nápolyban töltötte, 1309. május 5-én halt meg, utóda fia, [[Róbert nápolyi király|Róbert]] volt.▼