Főmenü megnyitása

Módosítások

a
A béke azonban sok fontos kérdést nyitva hagyott és nem ígérkezett tartósnak. III. Frigyes Beckensloert szerette volna a rendkívül fontos [[salzburg]]i érseki posztra kinevezni, amelyhez nagy területek, még [[stájerország]]i várak és városok is tartoztak. A hivatalban lévő salzburgi érsek ekkor Bernhard von Rohr, Mátyás szövetségese volt, és segítségért is fordult hozzá. Cserébe 1479-ben átadta neki stájer, [[karintia]]i és [[Krajna (Szlovénia)|krajnai]] birtokait. Mátyás serege így bevonulhatott [[Ptuj|Potoly]]ba (Ptuj), [[Bad Radkersburg|Regedébe]] (Bad Radkersburg) és [[Fölöstöm]]be (Fürstenfeld). 1481-ben az érsek még magát Salzburgot is át akarta játszani a magyarok kezére, de ezt a helyi polgárság megakadályozta. Hasonlóképpen jutott Mátyás kezére a [[passau]]i püspök révén [[Sankt Pölten]] és a Duna menti [[Mautern an der Donau|Mautern]] is, [[Bécs]]től nyugatra.{{refhely|Kubinyi 2001|77. o.|azonos=K77}}
 
1479-től a gyakorlatban már újra hadiállapot volt közöttük, de Mátyás csak 1482-ben üzent formálisan újra hadat III. Frigyesnek. Ez a háború nem haladt olyan gyorsan, mint az előző; városokat, várakat kellett megostromolni, illetve védőiktől megvásárolni.{{refhely|azonos=K77}} Bécs elfoglalása 1485. június 1-jén azonban döntő fordulatot jelentett, hiszen a német császár fővárosa került Mátyás kezébe. Maga a birodalom is küldött csapatokat visszavételére, de ez nem sikerült. 1487. augusztus 17 -én a magyar király a császár kedvenc városába, [[Bécsújhely]]be is bevonult.{{refhely|Kubinyi 2005|258. o.}} Ezzel Mátyás [[Krems in Kärnten|Krems]] kivételével egész Alsó-Ausztriát, valamint Stájerország és Karintia keleti részét is elfoglalta. A magyar király rövidesen felvette az osztrák hercegi címet is és tartománygyűlést hívott össze. Ezután már Mátyás haláláig gyakorlatilag nem változott a hadi helyzet: a háború kifulladt, csakúgy, mint a cseh háborúban Morvaország, Szilézia és Lausitz elfoglalása után.{{refhely|Kubinyi 2001|78. o.|azonos=K78}}
 
Az osztrák háborúkban elért sikerei azonban végső soron nem segítették nagy terveinek megvalósítását, olyan nemzetközi pozíciók kiépítését saját maga és Magyarország számára, amelyek révén nagyhatalmi helyzetből, sikerrel vehette volna fel a harcot a törökkel szemben. Ebben a korban már növekedett a nemzetközi közvélemény szerepe. Mátyás sokáig sikeresen tudta alakítani a magáról külföldön kialakult képet, de fő ellenfele, III. Frigyes is mesterien bánt a mértékadó közvéleménnyel. Mátyás politikája miatt az Európát védő, törökverő hős róla alkotott képe elhalványult, a Vatikán és Velence bizalmát elvesztette. Ausztria elfoglalása miatt III. Frigyes az ébredező német nemzeti érzelmeket a magyar király ellen fordította. 1486-ban egy levelében ezt írta: „a magyar király bennünket, tartományainkat és alattvalóinkat, amelyek a német nemzet kapui és pajzsai a hitetlenek és idegen nemzetek ellen”, hosszú évek óta támad; a következő évben pedig azt, hogy Mátyás „alacsony származású és a németek különleges ellensége és gyűlölője”. Persze Mátyás is leírt olyanokat valakiről, hogy az illető „német, tehát a magyarral eleve ellenséges vérből” származik. Ezzel a [[propaganda|propagandával]] III. Frigyes meg tudta akadályozni, hogy Mátyás szövetségest találjon a német fejedelmek között, kizárta annak lehetőségét, hogy elnyerje a római királyi címet és ezzel a német-római császári korona várományosa lehessen.{{refhely|Kubinyi 2001|117. o.}}