„Hírszerzés” változatai közötti eltérés

Az első önálló magyar katonai hírszerző szolgálat kezdeménye az [[első világháború]] után jött létre a [[Vörös Hadsereg (magyar)|Vörös Hadsereg]] keretében. A [[Magyarországi Tanácsköztársaság]] bukása után a Honvédelmi Minisztérium folytatta a már 1918 végén megkezdett munkát a korszerű katonai hírszerző szolgálat létrehozására. Ezt a munkát [[Sztójay Döme]] vezette, aki a monarchia idejében az [[Nyilvántartó Iroda|Evidenzbüronál]] szerzett tapasztalatokat. A magyar katonai felderítés és az [[elhárítás]] egészen 1950-ig nem határolódott el szervezetileg egymástól. A [[trianoni békeszerződés]] rendelkezései miatt 1938-ig a Hadügyminisztérium VI. Főcsoportjának (Vezérkar) 2. Osztálya, vagy az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] idejéből örökölt nevén a Nyilvántartó Iroda végezte a hírszerzést és a kémelhárítást. Amikor a vezérkar már ismét nyíltan működhetett, a hírszerzés a VKF 2. Osztálya elnevezést kapta, melynek részei a Központi Offenzív Alosztály (Koffa), a Nyilvántartó Alosztály (Nyil, értékelő részleg), az Attasécsoport és az X-csoport (lehallgatás és rejtjelfejtés) voltak. A Defenzív Alosztály (Def) a katonai elhárítás, kémelhárítás feladatai mellett politikai rendőrségi funkciókat is ellátott, üldözte az antifasiszta ellenállókat. Lényegében ez a struktúra maradt fenn a Horthy-korszak végéig.{{refhely|Szakértők}}

 

[[Fájl:Intelligence économique.svg|right|360px|A hírszerzési ciklus folyamatábrája {{fr}}]]

A [[titkosszolgálat]]ok külső, vagyis külföldi tevékenységet folytató részlegei foglalkoznak a hírszerzéssel.

A modern hírszerzés folyamatábrája négy fő mozzanatot foglal magába: A politikai vagy katonai vezetés részéről felvetődő kérdés, szakszóval hírigény indítja meg a folyamatot, ezt követi az információ összegyűjtése, majd az elemzés, végül pedig az eredménynek a döntéshozókhoz történő eljuttatása következik, ami aztán új kérdéseket, hírigényt generál. A nyugati hírszerző iskolák széles körben oktatják ezt a megközelítést, bár annak sok kritikusa is van. Bírálói szerint a séma túlságosan is leegyszerűsítő, hiszen a mai valóságban a politikusok ritkán adnak direkt megrendelést a hírszerző szolgálatoknak. Az információk begyűjtése és elemzése, ami az ábrában egymást követi, a valóságban leginkább párhuzamosan történik. A gyakorlatban az sem állja meg a helyét, hogy a vezetők megvárnák a hírszerzés eredményeit, mielőtt döntést hoznának, hanem inkább azt várják el, hogy a hírszerzés megerősítse őket a már meghozott döntéseik helyességében. A modellnek az is hibája, hogy nincs benne utalás az ellenfél elhárító tevékenységére.<ref>{{cite journal |quotes= |last=Hulnick |first=Arthur S. |year=2006 |month=12 |title=What's wrong with the Intelligence Cycle |journal=Intelligence and National Security |volume= 21|issue= 6|pages=959-979 |id= |url=http://www.tandfonline.com/doi/pdf/10.1080/02684520601046291 |accessdate= }}</ref>

 

==A hírszerzés tevékenységi ágai==