Főmenü megnyitása

Módosítások

Közigazgatási apparátusukat nagy mértékben építették a nem muszlim hivatalnokokra. Ezt a hagyományt csak egyetlen uralkodójuk, [[al-Hakim]] (996–1021) szigorú törvényeivel törte meg, aki önmagát Isten eszméinek tökéletes megtestesítőjének tartotta. Ezt az eszmét két perzsa származású térítő, Hamza és ad-Darazi is támogatta, és hirdette, hogy al-Hakim Allah reinkarnációja. Ezekhez a tanokhoz egy dél-szíriai helyi nép is csatlakozott, akik duruzoknak ([[drúzok]]) nevezték magukat. Al-Hakimot valószínűleg a testőrsége gyilkolta meg, és hívei azóta is a visszatérésére várnak.
 
Az [[1040-es évek]]ben Észak-Afrika kormányzói, a [[Zíridák]] kikiáltották függetlenségüket és áttértek az „ortodox” szunnita iszlám hitre. A szakítás vezetett a fátimidák feltüzelte [[Banú Hilál]] törzsek pusztító észak-afrikai inváziójához. [[al-Musztanszir]] ([[1036]]-[[1094]]1036–1094) kalifaként való elismerése képezte a Fátimidák uralmának zenitjét. 1058-ban Al-Musztanszir kalifának (1036–1094) az abbászida kalifa elüldözése mellett átmenetileg még Bagdadot is sikerült elfoglalni, azonban ezek a harci cselekmények azzal jártak, hogy a határ menti településeik ellenőrzés nélkül maradtak. [[1070]] után Egyiptomon kívül már csak alig több, mint a [[Levante]] maradt a fátimidák ellenőrzése alatt. 1970 után Palesztinában megjelentek a [[keresztes háborúk|keresztesek]]. A fátimidáknak végül csak Egyiptom maradt. Al-Musztanszir az [[Örmények|örmény]] származású Badr al-Dzsamáli segítségét kérte, aki korábban [[Szíria]] és [[Palesztina (régió)|Palesztina]] kormányzójává kiáltotta ki magát. A reformoknak köszönhetően egy időre ismét gyarapodott [[Egyiptom]].
 
[[1076]]-ban végleg elvesztették Szíriát, amikor szíriai birtokaikat a török invázió szakította el. Ekkor jelentek meg a [[Közép-Ázsia]] felől terjeszkedő [[Szeldzsuk törökök|szeldzsuk török]] csapatok, akik miután az abbászida kalifát megfosztották maradék hatalmi pozíciójától (a [[bújidák]]at elüldözve védelmezőjeként léptek fel, gyakorlatilag azonban gyámság alá helyezték) elfoglalták [[Jeruzsálem]]et, majd öt évvel később [[Damaszkusz]]t is. Ez a folyamat a [[Keresztes háborúk|keresztesek]] nagy arányú aktivitását vonta maga után.
 
Miután a fátimidák politikai rendszere az [[1160-as évek]] végétől összeomlott, [[1169]]-ben a szeldzsuk török [[Zengida-dinasztia|Zengida-dinasztiából]] származó [[Núr ad-Dín]] szíriai uralkodó hadvezére, a [[Jeruzsálem]]ért vívott harcok kiemelkedő alakja a [[kurdok|kurd]] származású [[Szaladin]] elfogalta Egyiptomot is, majd megalapította saját uralkodó dinasztiáját, a szunnita [[Ajjúbidák|Ajjúbida-dinasztiát]]. Ezzel megdőlt a Fátimida Kalifátus, és 1171-ben az Abbászidák mint formális kalifátus visszakerült a hatalom centrumába.
 
==Kultúra==
{{fő|Fátimida művészet}}
92 928

szerkesztés