„Erdélyi Fejedelemség (1570–1711)” változatai közötti eltérés

 

1527 júliusában – nyilvánvalóan János király külpolitikai akciója nyomán – német birodalmi sereg hadjárata indult Magyarországon. Budát augusztusban elfoglalta V. Károly. Eközben „Szapolyai János magatehetetlen bénultságában trónolt a budai várban […] Buda várában és városában hallgatag elmével csodálkoztak János királyon, hogy tőle semmi megmozdulást nem lát a néptömeg […] A székvárosát és országát nem védelmező király”<ref>{{Opcit|n=Sugár|o=49}}</ref> augusztus 15-én tényleges ostrom nélkül menekült el Budáról, egészen [[Tokaj]]ig hátrált. Itt vereséget szenvedett {{szám|4300}} gyalogos ({{szám|3000}} [[landsknecht]] és {{szám|1300}} könnyűgyalogos) és {{szám|1000}} lovas némettől szeptember 27-én. [[Debrecen]]be, majd [[Erdély]]be menekült, később [[Lengyelország]]ba, miután a [[brassó]]i népgyűlés és a [[marosvásárhely]]i gyűlés is Ferdinánd mellett voksolt.

Az [[olmützi szerződés]] és a magyarországi német hadjárat alatt tanúsított viselkedése miatt Szapolyai János tekintélye összeomlott, még [[Perényi Péter (koronaőr)|Perényi Péter]] [[koronaőr]], a Szapolyai által kinevezett [[erdélyi vajda]] (1526–29) is elhagyta, aki magával vitte Ferdinándhoz a [[Szent Korona|Koronát]]. 1527 októberében már Ferdinánd tartott Budán országgyűlést, ahol kimondták Szapolyai alkalmatlanságát, rendeleteit eltörölték, majd november 3-án, mivel a Habsburg már teljes mértékben eleget tett minden feltételnek, amely számára a királysághoz kellett, megkoronázták. Ettől fogva az országnak egy legitim (Ferdinánd) és egy illegitim (János) királya volt.