„Savaria” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
63. sor:
A római kori városmagot fal vette körül. A mai Petőfi Sándor utca vonala mentén volt az északi határfal. Ennek kapuja a Paragvári út közelében állhatott. A városfal nyugati oldala nagyjából a mai Ady tér-Romker-Hollán Ernő-Kiskar utca vonalában húzódott. A püspöki iskola kertjében van a nyugati városkapu. A belváros dél-nyugati sarka kicsit le volt vágva a Kossuth Lajos utca végénél, a 22-24. számú házak alatt. Itt találták meg a római saroktoronyot. A déli városfal a Kossuth Lajos utca-Thököly utca vonalában húzódott. A déli városkapu a mai városháza közelében állhatott. A védmű keleti oldala nagyjából a mai Király utca belváros felé eső házai alatt lehetnek. Ezen a területen belül a derékszögű utcahálózatot a Borostyánútból nyugat felé leágazó utca törte meg, ennek egy szakasza a Romkertben ma is látható. A római városok rendszerükben mintaképüket, Rómát utánozták. A provinciális székhelyen, Savariaban is a Forum volt a vallási élet, a törvénykezés és a gazdasági élet központja. Itt, a Forumon állott a római uralom egyik fontos szimbóluma a Capitoliumi Triász temploma és a helytartói palota. A nagyméretű római templom a jelenlegi Püspöki palota helyén és a mögötte elterülő területszakaszon állhatott. A megyeháza előtti tér alatt, a forum oldalát lezáró római fürdő épületét rejti a föld. A Forum a város közepén helyezkedhetett el. Sajnos, többek között a beépítettség miatt is, eddig csak részleteiben sikerült feltárni. Lakóépületek maradványaira a Fő-téri foghíjban, a Kőszegi utcában és a Ferences kert területén találtak a régészek. A kutatások feltételezik, hogy a jelenlegi városháza épülete alatt is egy nagyobb vallási épület alapjai lehetnek. Savaria útjait a többi római kori nagyvároséhoz hasonlóan már bazaltkövek borították, a fő úthálózat alatt csatorna vezetett.<ref name="Szombathely 1970">Szombathely, Panoráma könyvek, Vas Megyei Idegenforgalmi Hivatal (1970)</ref> Savaria fontos közlekedési csomópont is volt. A már említett észak-dél irányú nagy forgalmú kereskedelmi útvonalat a [[Borostyánút]]at itt keresztezték más fontos pannóniai útak. Innen ágazott el keleti irányba a [[Sopianae]] felé vezető út, mely a Balaton érintésével haladt dél felé és innen ágazott el az északkelet felé vezető útvonal [[Arrabona]], [[Aquincum (történelmi település)|Aquincum]], illetve a dunamelletti úgynevezett [[A római limes magyarországi szakaszai|limes-út]] irányába.
A falakon kívül sűrűn lakott elővárosok terültek el. Itt állt délen az Isis-szentély (Iseum), amely a forum és a palota után a város legnagyobb épülete volt, méretében vetekedett a [[róma]]i [[Ízisz]]-szentéllyel. A területén feltárt legkorábbi vályogépület Kr. u. 70-80 körül épült. Ekkor itt még komoly ipari műhelynegyed működött, pontosan azon a részen, ahol a Borostyán-út bevezetett a városba. A szentélyt a 2. században lebontották, ezután nyerte el végleges méretét és formáját. A templom építése messze meghaladta a város lehetőségeit, valószínűleg központi segítséggel készülhetett el, erre utal a gránit oszlopok kis-ázsiai eredete is. A márvány főhomlokzat a 3. századi átépítéskor készült. Kiemelt jelentőségére utal nem csak impozáns mérete, hanem a kövek megmunkálása is, hiszen az akkoriban szokásos - olcsóbb - megoldás, a homlokzatra erősített dombormű helyett magukba az építőkövekbe faragták a domborműveket. A szentély melletti további szentélyek (a hozzáépült Magna Mater-Kybele, az út túloldalán álló Iupiter Dolichenus és még egy ismeretlen rendeltetésű szentély) [[Ptuj|Poetovióhoz]] és Carnuntumhoz hasonlóan kiterjedt szentélykörzetre utalnak. A 4. században aztán a kereszténység terjedésével a támogatóit vesztett szentélyt lebontották, anyagát elhordták, helyén keresztény temető létesült.<ref name="Iseum"/><ref>{{cite journal|title=A savariai Iseum újraindított kutatásáról|first=Ottó|last=Sosztarits|journal=Ókor|year=2003|month=04}}</ref> A kiterjedt szent kerület területén tehát többfelé vallási épület is állt. [[2008]]-ban az ÉDÁSZ egykori székházának helyén a régészek [[Mithrász]]-szentély maradványait tárták fel<ref>https://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/mithras_szentely_savaria_regesz Mithras-szentélyt találtak a Magellán Centernél - Európai jelentőségű régészeti felfedezés</ref>, a nagyobbik helyiségben két Mithras-oltárt és két falnál ülőpadok nyomait fedezték fel. Ugyanekkor itt egy csatornamaradvány is előkerült, ami azért jelentős, mert egy gyűjtőcsatorna. Három méter széles, az alja mintegy öt méterre van a jelenlegi talajszinttől. Csatári kőből rakták ki a falait, habarcsot használtak kötőanyagnak, a tetejét boltívvel zárták le. A csatorna boltívét a 19. században téglával pótolták ki, a 20. században pedig betoncsövet vezettek benne végig. Azaz, az ókori építők olyan pontosan dolgozták ki a csatornahálózatot, hogy az az 1500 évvel későbbi igényeknek is megfelelt. A feltárt csatorna valószínűleg a Perintbe vezetett. A közelben egy pincét is feltártak. Ennek az a jelentősége, hogy Szombathely területén eddig még nem találtak az ókorból származó földalatti építményt. A pince fala rendkívül sima, látszik, hogy gondos kezek munkája, a vakolat jó része a mai napig tartja magát. A föld alatt volt, és a későbbi korokban nem háborgatták.
Keleten a városfal előtt [[Ókeresztény egyház|ókeresztény]] temető jött létre (a mai [[Szent Márton-templom (Szombathely)|Szent Márton-templom]] környéke). (Egyes feltevések szerint a vértanú [[Szent Quirinus]] püspököt itt temették el, és sírja fölé építették a templomot. [[Járdányi Paulovics István]] 1939-ben végzett ásatásai is hitelesítették a IX. században már megépült templom korábbi, római kori alapfalait. A hagyomány szerint [[Tours-i Szent Márton|Szent Márton]] szülőháza állt a templom helyén. A szakértők nem zárják ki teljesen a Szent Mártonnal kapcsolatos hagyományokat sem, de a szülő- vagy lakóházat azért vitatják mert az I. századtól kezdve folyamatosan temető volt ezen a helyen.)
| |||