„Iszlám” változatai közötti eltérés

A hagyomány szerint már Mohamed felszólította a kortárs uralkodókat az iszlámhoz való csatlakozásra, bár erről egy korabeli, nem muszlim forrás sem szól. Mindenesetre az bizonyosnak tűnik, hogy [[630]]-ban az északi [[Tabúk]] felé indult muszlim portya. Mohamed halálakor a közösség kettős kihívás elé került: a próféta nem rendelkezett életműve folytatásáról,<ref group="J">A [[Síita iszlám|síiták]] szerint hiteles hagyományokkal alátámasztható, hogy unokaöccsét és vejét, [[Ali kalifa|Ali ibn Abi Tálibot]], a síiták első imámját és a negyedik szunnita kalifát jelölte ki utódjául, ami egyfajta spirituális kiválóság átörökítését is jelentette.</ref> a beduinok zöme pedig felbontottnak tekintette a korábban kötött, adókkal és egyéb kellemetlen kötöttségekkel járó, a háborúk végeztével hasznot nem hajtó szövetséget, és fellázadtak (ez az ún. ''[[ridda]])''. A Próféta társai ''([[szahába]])'' a közösség elerodálódását megakadályozandó gyorsan megválasztották „Isten küldöttjének helyettesét” ''(halífat raszúl Alláh,..'' azaz [[kalifa]]) [[Abu Bakr kalifa|Abu Bakr]] személyében, és az „Isten kardjának” nevezett [[Hálid ibn al-Valíd]] leverte a lázadó törzseket. A közösség összetartásának azonban az volt az igazi eszköze, hogy a nem éppen vallásos híveket is érdekeltté tették az iszlámhoz való csatlakozásban. Ez vezetett a nagy hódításokhoz.<ref name="GT">{{Opcit|n =Goldziher |c =Az iszlám története |k = |f = |sz = |o =34}}</ref>