„Fejérváry-kormány” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta10) |
|||
16. sor:
Az [[első Tisza István-kormány]], illetve azon belül is [[Tisza István]] addig példátlanul erőszakos, a szabályokat nem egyszer durván áthágó politizálási módszerei (pl „[[zsebkendőszavazás]]”) példátlanul polarizálták a korabeli közvéleményt, egyúttal pedig az addig sokfelé tagolt parlamenti ellenzéki pártokat [[Szövetkezett Ellenzék]] néven olyan tökéletes egységbe tömörítette, amire addig még nem volt példa. A szövetség aztán meg is nyerte az [[1905-ös választások]]at, kormányra azonban a [[kiegyezés]]t élesen elutasító („[[48-as]]”) nézeteik miatt nem kerülhettek, mert az az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] szétesésével (és egy ebből adódó esetleges fegyveres konfliktussal) fenyegetett volna.
Ezt felismerve [[I. Ferenc József magyar király|Ferenc József]] az 1905. január végi választások eredményét negligálva (noha a vereséget elismerve lemondtak) továbbra is hivatalban tartotta a [[első Tisza István-kormány|Tisza-kabinetet]], akik ügyvezető kormányként egészen június 18-áig maradtak a helyükön. Ezen a napon [[Fejérváry Géza]] táborszernagyot, a magyar királyi darabont testőrség kapitányát nevezte ki miniszterelnökké<ref>[https://books.google.hu/books?id=C-ZiAgAAQBAJ&pg=PT460 Bibó István művei V. kötet], books.google.hu</ref> átmeneti jelleggel, míg a Koalícióval nem sikerül valamiféle egyezségre jutnia.
A többségében parlamenten kívüli tagokból alakult Fejérváry-kormány – hangsúlyozottan átmeneti jelleggel történt – kinevezését általános közfelháborodás fogadta. Fennállása alatt nem támogatta egyetlen párt sem, így az ellenzék által szervezett „nemzeti ellenállás” gyakorlatilag teljesen cselekvésképtelenné tette. A [[Szabadelvű Párt]] szembefordulása azért volt különösen érdekes, mert a [[kiegyezés|67-es értékek és eredmények]] egyedüli képviselőjeként gyakorlatilag az egyértelműen azok megvédésére tett kísérlet ellen fordult (még szabadelvű miniszter is volt a kormányban). [[Tisza István]] ezen döntése a párt azonnali halálát eredményezte, ami az [[1906-os választások]] előtt két és fél héttel, [[1906]]. [[április 11.|április 11-én]] jogutód nélkül feloszlott. A kormány egyetlen kísérlete az ellene irányuló tenziók csitítására az általános és titkos választási rendszer bevezetésének ígérete volt, azonban ezzel sem tudtak elérni semmit, a kezdeményezés elbukott.
| |||