„A Magyar Királyság az első világháborúban” változatai közötti eltérés

 

== Magyar belpolitika a háború előtt ==

A dualizmus korára mindvégig a [[kiegyezés]] mellett álló, mindenkori [[Deák-párt|67-es kormánypárt]] választási győzelme volt jellemző, tehát nem jött létre a nyugat-európai értelemben vett politikai váltógazdálkodás, másrészt az alkotmányos, parlamentáris berendezkedésű országok közül Magyarországon volt ez egyik legalacsonyabb a politikai joggal bírók aránya (a lakosság 7%-ának volt [[Cenzus|szavazati joga]]). A közjogi vita mellett az 1900-as és az 1910-es években meghatározókká váltak egyfelől a [[Tisza István]] által fémjelzett liberális politikai osztály, másfelől a polgári radikálisok és szocialisták közötti ideológiai törésvonalak, melyek nemcsak választójogi és társadalompolitikai kérdésekről szóltak, hanem a tradicionalizmushoz való viszonyról is. Tisza elvetette az általános és egyenlő választójogot, ugyanakkor távol állt tőle az antiszemitizmus.{{refhely|Gyurgyák 2007|123–124. o.}} A baloldal jelentőségének megnövekedése mellett a 19. század végétől jelentkeztek az újkonzervatív, agrárius, klerikális és antiszemita pártszerveződések is. A fenti politikai erők vitái és a [[Magyarország nemzetiségei|nemzetiségi]] törekvések ellenére a Magyar Királyság belpolitikai szempontból szilárdabb volt, mint a vele perszonálunióban lévő Osztrák Császárság, ugyanakkor a [[Demokrácia (politikai rendszer)|demokratizálódás]] elmulasztása és az ellenzéki áramlatok integrálásának hiánya jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy 1918–1919 kritikus éveiben ne jöhessen létre hatékony nemzeti összefogás.