„A Magyar Királyság az első világháborúban” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
A front és a hátország összeomlása 1918 októberében következett be. Az osztrák–magyar küldöttség 1918. november 3-án írta alá a [[padovai fegyverszünet]]et, amely azonban nem tartalmazott [[Magyarország]]ra vonatkozó katonai és területi rendelkezéseket. Magyarország [[Ausztria|Ausztriától]] való függetlenségét kihangsúlyozandó, az 1918 őszén létrejött polgári demokratikus kormány miniszterelnöke, [[Károlyi Mihály (miniszterelnök)|Károlyi Mihály]] magyar részről külön fegyverszünetet kötött, az ország déli és keleti határait rögzítő [[Belgrádi egyezmény (1918)|belgrádi katonai konvenciót]]. Ennnek folytán a [[szerbek]], a [[románok]], majd az egyezményben nem említett [[csehek]] Magyarország általuk megszállt részén bevezették a saját közigazgatásukat.<ref name="rubicon">{{cite web|url=http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1918_november_13_a_belgradi_fegyverszunet_megkotese|title=1918. november 13. A belgrádi fegyverszünet megkötése.|publisher=''Rubiconline történelmi magazin''|accessdate=2014-01-13}}</ref>
 
Mivel az Antant hatalmak jóindulatában bízó, pacifista Károlyi-kormány leszerelte, majd feloszlatta a frontokról rendezetten hazaszállított magyar hadosztályokat, az országba benyomuló viszonylag kislétszámú szerb, román és cseh kötelékek akadálytalanul foglalták el az ország újabb és újabb területeit. Ezen a Károlyi-kormányt felváltó, rövid életű [[Magyarországi Tanácsköztársaság|kommün]] is képtelen volt változtatni. Magyarország teljes területét megszállták, és a román erők 1920-ban, a szerb csapatok pedig csak 1921-ben hagyták el a megcsonkított Magyarországot. A [[Párizs környéki békeszerződések]] (ezeken belül a Magyar Királyság számára súlyos feltételeket megfogalmazó [[Trianoni békeszerződés|trianoni diktátum]]) a [[második világháború]] kitöréséhez vezettek. Magyarország 1918–1920 közötti külpolitikai és védelmi lehetőségei és az egyes politikai erők felelőssége mindmáig közéleti- és történészviták tárgya.<ref>A magyarországi történettudományban legalább két vélemény létezik: [http://mult-kor.hu/20120405_karolyinak_felelossege_van_a_trianoni_hatarok_kialakulasaban ''Károlyinak felelőssége van a trianoni határok kialakulásában.''] Múlt-kor történelmi portál, 2012. április 5. (Hozzáférés ideje: 2013. június 2.); {{cite journal |author=Ormos Mária |title= Károlyi Mihály – a bűnbak |work=historia.hu |publisher= [[História (folyóirat)|História]] folyóirat |year=2008 |volume= 9. szám |pages= 18–22. o. |url=http://www.historia.hu/archivum/2008/tart0809.htm |archiveurl=https://web.archive.org/web/20140116105927/http://www.historia.hu/archivum/2008/tart0809.htm |archivedate= 2014-01-16}}</ref>
 
== Magyar belpolitika a háború előtt ==
[[Kép:Pokorny Tódor 1898.jpg|bélyegkép|400px|jobbra|Magyarország hegy- és vízrajzi térképe. Mérték 1:1,800.000, Pokorny Tódor térképe 1898-ból ]]
A dualizmus korára mindvégig a [[kiegyezés]] mellett álló, mindenkori [[Deák-párt|67-es kormánypárt]] választási győzelme volt jellemző, tehát nem jött létre a nyugat-európai értelemben vett politikai váltógazdálkodás, másrészt az alkotmányos, parlamentáris berendezkedésű országok közül Magyarországon volt ez egyik legalacsonyabb a politikai joggal bírók aránya (a lakosság 7%-ának volt [[Cenzus|szavazati joga]]). A közjogi vita mellett az 1900-as és az 1910-es években meghatározókká váltak egyfelől a [[Tisza István]] által fémjelzett liberális politikai osztály, másfelől a polgári radikálisok és szocialisták közötti ideológiai törésvonalak, melyek nemcsak választójogi és társadalompolitikai kérdésekről szóltak, hanem a tradicionalizmushoz való viszonyról is. Tisza elvetette az általános és egyenlő választójogot, ugyanakkor távol állt tőle az antiszemitizmus.{{refhely|Gyurgyák 2007|123–124. o.}} A baloldal jelentőségének megnövekedése mellett a 19. század végétől jelentkeztek az újkonzervatív, agrárius, klerikális és antiszemita pártszerveződések is. A fenti politikai erők vitái és a [[Magyarország nemzetiségei|nemzetiségi]] törekvések ellenére a Magyar Királyság belpolitikai szempontból szilárdabb volt, mint a vele perszonálunióban lévő Osztrák Császárság, ugyanakkor a [[Demokrácia (politikai rendszer)|demokratizálódás]] elmulasztása és az ellenzéki áramlatok integrálásának hiánya jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy 1918–1919 kritikus éveiben ne jöhessen létre hatékony nemzeti összefogás.
 
A közgondolkodással ellentétben nem a második világháború után merült fel először a háborút kirobbantó körök és a háborús bűnösök felelősségre vonásának a szándéka. Ismeretes, hogy az első világháború után egyes török politikusok, hadvezérek és értelmiségiek ellen nemzetközi pereket kezdeményeztek.<ref>Klaus-Detlev: ''Türkei.'' Grothusen.</ref>
 
Az [[antant]] háborús [[Propaganda|propagandájának]] fontos részét képezte a központi hatalmak által elkövetett vélt vagy valós atrocitások felemlegetése (annak ellenére, hogy lényeges elvi és morális különbség húzódott az első és a második világháború hadvezetése között). Ilyen háborús propagandának számított például [[Belgium]] németek általi „megerőszakolása”, mely a semleges országok támogátásáttámogatását akarta megnyerni.{{refhely|Wachtell|65. o.}} Bár a németekénél csekélyebb számban, de több esetben kapott sajtónyilvánosságot az osztrák–magyar alakulatok kivégzéseinek említése (elsősorban az 1915-ben megszállt Szerbiában).{{refhely|Pollmann 2009}} Ezzel szemben az osztrák–magyar propaganda a cári hadsereg atrocitásaival foglalkozott; többek között az ausztriai zsidó újságok tárgyalták az oroszok erőszakos galíciai viselkedését.<ref name ="rozenblit">[https://books.google.com/books?id=7CVl3obLidUC&pg=PA48 Marsha Rozenblit. (2004) ''Reconstructing a National Identity: The Jews of Habsburg Austria during World War I.'' New York: Oxford University Press]</ref>
 
A háborús bűnösök 1920-ban összeállított névsorában [[Szakáts Gábor]] volt az egyetlen magyar; a lángszóró feltalálásáért Franciaország akarta nemzetközi törvényszék elé állítani. Németország azonban vonakodott kiadni bárkit is a listáról; az ügy iránt a franciák sem mutattak túl nagy érdeklődést, így jogi értelemben a magyar mérnök nem tekinthető háborús bűnösnek.<ref>[http://www.nol.hu/archivum/archiv-461218 ''Nem háborús bűnös a lángszóró feltalálója''] {{Wayback|url=http://www.nol.hu/archivum/archiv-461218# |date=20100418132033 }}, [[Népszabadság]]</ref> Nincsenek arra utaló dokumentumok, hogy a feltaláló ügyében bírósági tárgyalást tartottak vagy ítéletet hoztak volna. Amennyiben francia törvényszék elé állt volna, valószínűleg 7–8 évig terjedő börtönbüntetés várt volna rá.<ref>[http://www.delmagyar.hu/mako_hirek/nem_kell_rehabilitalni_szakats_gabor_makoi_feltalalot/2025523/ ''Nem kell rehabilitálni Szakáts Gábort'']</ref>