„Apologetika” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
{{azonosíthatatlan források}}
Az '''apologetika''' valamely vallás, eszme vagy tan védelme vagy ajánlása.
A szó a görög ''apologia'' főnévből és az ''Apologeoma''-i igéből (jelentése szóban védekező, valaminek vagy valakinek a védelmére elmond valamit) ered, úgy a bibliai, mint a köznyelv is sajátos értelemben használja; jelentése: védekezés, önvédelem, hitvédelem/hitigazolás, védőbeszéd (a klasszikus görög jogrendszer technikai kifejezéseiből maradt fenn: a vád kézbesítette az ítéletet (kategoria), amire a vádlott egy apologiával válaszolt; ez egy formális beszédforma volt, amelyben az ellene felhozott vádak megcáfolásával próbálkozott).
Az apologetika „szakembereit” (a kereszténység védelmezői, újságírók) '''apologétáknak''' nevezik. Az apologéták a kereszténységen belül az [[ókeresztény egyház]] korai szakaszában élő írók (120-220 közötti) csoportját alkotják, akik a művelt pogányoknak címezték a kereszténységet védő írásaikat.{{refhely|Világvallások A-Zs; 2009}}
A kereszténységen kívül az első apologétáknak (egy eszme vagy tan védelmezői szóban vagy írásban) [[Platón]] és [[Szókratész]] számítottak, de mai meghatározás szerint apologéta minden olyan egyén vagy csoport, amely bevett hagyományokat, [[Dogma (fogalom)|dogmákat]], politikai elveket, rendszerint támadó, vitázó hangvétellel, elfogultan támogat, igazol és indokol. Ezek az apologetikus (védő)írások vagy (védő)beszédek valaminek (tanok, elvek) vagy valakinek (államelnökök, vezetők) a dicsőítésére, a védelmére szolgálnak, tárgyilagos megítélés helyett pedig szubjektív véleményekre alapozottak. Ebben az értelemben pejoratív értelme is lehet, méghozzá nem is hiába, hiszen számos ország felhasználta az '''apologetikus propagandát''' politikájában: [[Magyarország]]on az apologetikus kádárista propaganda, míg [[Románia|Romániában]] a [[Nicolae Ceaușescu|Ceauşescu]] személyi kultuszát elősegítő apologetikus propaganda vezetett a népek megtévesztéséhez, a közvélemény félretájékoztatásához, a sajtóban dolgozó és a kulturális életben részt vevő értelmiségiek felhasználásának segítségével.
Ezekben az autoriter időszakokban a sajtó ontotta az apologetikus, vagyis befolyásoló, valóságalapot nélkülöző, de a vezetők, és azok kultuszait, dogmáit legitimáló, támogató írásokat. (Az apologetikus stílust használó újságírók gyakran nem írták alá ilyen jellegű cikkeiket, arra gondolván, hogy az anonimitás megmentheti őket a felelősségtől).
| |||