„Centralisták” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a nagy francia forradalom|
1. sor:
A '''centralisták''' az 1843–44-es országgyűlés idején megjelent új [[ellenzék]]i csoportosulás, a központi kormányzatot követő ellenzéki csoport volt. Tagjai a polgári átalakulást, a [[polgárosodás]]t felgyorsítani igyekvő ifjú publicisták, írók, tudósok. Köznemesi értelmiségiek, vagy az arisztokráciából lecsúszott, értelmiségivé váló ifjak. A centralista csoport szűkebb köréhez tartozó teoretikusok és politikusok életük egy-egy szakaszán szinte kivétel nélkül foglalkoztak szépirodalommal, aktív formában vagy kritikai írásokban.
 
Csatlakozott hozzájuk [[Henszlmann Imre]] és [[Pulszky Ferenc]], a hazai esztétikai gondolkodás két úttörője is. ''"Magyar doktrinérek"''-nek is nevezték őket: sokoldalú, művelt gondolkodók voltak, akik minden társadalmi-politikai kérdést a tudomány álláspontjáról tárgyaltak. Tanulmányozták a nyugati országok alkotmányát, jogrendszerét, közigazgatását. Keresték azt a rendszert, amely Magyarországnak mintaként szolgálhatna. Ismerték a [[nagy francia forradalom|francia forradalom]] eszméit, fejlődésmenetét, ismerték az angol parlament küzdelmeit: az államtudomány, a történelem és a jogi diszciplína terén minden elérhető munkát elolvastak; közvetítették és népszerűsítették [[Montesquieu]], [[Bentham]], [[Tocqueville]], [[Guizot]], [[Macaulay]], azaz a nyugati [[liberalizmus]] eszméit.
Céljukat, a polgárosulást reformokkal, a megyerendszer, az igazságszolgáltatás átalakításával, a népoktatás korszerűsítésével – de mindezt a [[Osztrák-Magyar Monarchia]] keretén belül képzelték el – s nem ismerték fel a nemzeti függetlenségi törekvések jelentőségét. Jövőképükben a nemesség jóval kisebb szerepet kap. Tevékenységükben sok az elvont, doktrinér vonás. Reformjavaslataik, társadalomkritikáik értékesek voltak, programjukat, fellépésüket mégis sokszor minden oldalról ellenszenv kísérte, nem volt erős polgári osztálybázisuk.