„Vita:Finnugor nyelvrokonság” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
GéKI (vitalap | szerkesztései) |
Hej, élet, betyár élet... |
||
2 613. sor:
Kedves Jebusaeus!
Köszönöm szépen a linkeket. Nem egészen értem, hogy egyetértően, vagy netán gúnyosan hoztad ide őket, mindenesetre számomra és a cikk számára is érdekesek. Elismert kortárs magyar nyelvészek tanulmányai, amelyek a finnugor nyelvrokonságot megdönthetetlen ténynek tartják. Egyébként korábban kérdezted, miért gondolom hogy az itteni vitában többen a saját álláspontjukat győzelemre akarják vinni, le akarják győzni a "finnugrizmust", ahelyett hogy semleges módon ismertetnék az elméletet és a vele szemben álló véleményeket. Azt hiszem, bőven elegendő, ha a vita fenti néhány szakaszára ránézel, és máris világos lez, hogy mire gondoltam.– [[Szerkesztő:Szilas|Szilas]] <sup>[[Szerkesztővita:Szilas|vita]]</sup> 2019. március 31., 21:34 (CEST)
Kedves [[Szerkesztő:Jebusaeus|Jebusaeus]], kedves [[Szerkesztő:Szilas|Szilas]]!
Hogy a hagyományos finnugrisztika képviselői miként viszonyulnak a történeti tényekhez, azt jól tükrözi e két idézet:
"A 19. század második felére a tudományos körökben Hunfalvy és Budenz hatására elfogadott lett a finnugor rokonság. A század végén lobbant fel a vita: hogy a magyar mégis a törökkel rokon? Az „ugor–török” háború a finnugorok győzelmével ért véget. Vámbéry Ármin fejet hajtott a finnugristák érvei előtt. A magyar–török szóegyezések nem a két nyelv rokonságából adódnak, hanem a honfoglalás előtti átvételek, tehát jövevényelemek." KERESZTES László, CSÚCS Sándor: A magyar nyelv eredete. In: Folia Uralica Debreceniensia XIII. 146. o.
"Az analógia kisebb vagy nagyobb foka, a rokon beszédrészek többé vagy kevésbbé fontos volta lehet és lesz is még sokáig vita tárgya, de a török és magyar nyelv közt levő szoros és ősrégi rokonság tényét nem lehet oly könnyen kétségbe vonni." In: VÁMBÉRY Ármin: A magyarság bölcsőjénél. 20. o.
Ezt főhajtásnak nevezni a tények szabad kezelése...
És érdekes ez is:
"A nyelvtudomány is olyan diszciplína, amely tárgyát nem veszi változatlannak, eredményeit pedig – a többi tudományághoz hasonlóan – az újabb döntő argumentumok felbukkanásával revideálhatónak tartja. ''Minden tudományban vannak cáfolhatatlan eredmények,'' amelyeket el kell fogadni: ilyen például az anyag- és energiamegmaradás elve, a biológiai sejtelhalás, a heliocentrikus hipotézis. Noha ez utóbbi ellentmond a látszatnak, soha nem fog megdőlni. Ezeket, a tudományszakok kétségbevonhatatlan eredményeit tartalmazzák az iskolai tankönyvek, és minden tanult embernek illik elfogadni akkor is, ha matematikai bizonyítását csak a szakemberek képesek elvégezni. ''A nyelvtudományban – noha a látszat itt sem segít – ilyen a magyar nyelv finnugor/uráli származásának tétele.'' A szakemberek, s hozzájuk kellene sorolnunk a magyar és történelem szakos tanárokat is, ennek a származásnak a bizonyítását tanulják, és – legalábbis tanulmányaik során – elfogadhatónak is tartják. ''Az alaptétel megdönthetetlen.'' A finnugor/uráli nyelvek összetartozásának, szétválásának, önálló fejlődésének részleteiben a szakemberek természetesen folytatnak vitákat." KERESZTES László, CSÚCS Sándor: A magyar nyelv eredete. In: Folia Uralica Debreceniensia XIII. 140. o.
"Egyébként a finnugor nyelvészek nem is beszélnek genetikai rokonságról, hanem nyelvrokonságról. A magyar nyelv finnugor rokonságát pedig még senki sem tudta megcáfolni, pontosabban szólva ''senki sem tudott még a finnugor rokonságnál valószínűbb elméletet'' kidolgozni." CSÚCS Sándor: Viszonyunk az alternatív nyelvrokonításhoz. In: Folia Uralica Debreceniensia XIII. 153. o.
Akkor a nyelvrokonság most cáfolhatatlan tudományos tény, vagy csak a legvalószínűbb elmélet?
És, ha a nyelvrokonság független a genetikai rokonságtól, ezt a kijelentést hogyan kell érteni?
"Az a kérdés sem ritka, hogy ha a magyar és a finn rokon nyelvek, akkor miért nem értjük meg egymást. Az erre adott válaszban utalni kell arra, hogy az élő, természetes nyelvek lassan, de folyamatosan változnak, és a változás iránya általában széttartó. Vagyis ''minél hosszabb idő telt el az eredetileg egységes etnikai csoportok szétválása óta'', annál távolabb kerültek egymástól a rokon nyelvek, tehát annál nehezebb a kölcsönös megértés." CSÚCS Sándor: Viszonyunk az alternatív nyelvrokonításhoz. In: Folia Uralica Debreceniensia XIII. 153. o.
A dőlt betűs kiemelések tőlem származnak.
Szép napot!
Maghasító
[[Szerkesztő:Maghasito|Maghasito]] <sup>[[Szerkesztővita:Maghasito|vita]]</sup> 2019. április 6., 12:12 (CEST)
Amikor egy tudomány megdönthetetlen ténynek gondol egy paradigmát, eleve eltávolodik a tudományos szemlélettől, és dogmává merevedik. Igen, ezt '''kell''' gondolni a magyar nyelvről, mert ők ezt gondolják. De a Wikipédia sajátossága, hogy mainstreamben utazik. – LA[[kép:dis LA ék.jpg|25px]]<sup>[[Szerkesztővita:Laszlovszky András|pankuš]]</sup> 2019. április 1., 00:47 (CEST)
| |||