Wikipédia

„Enúma elis” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta2)
aNincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
{{ékírás figy}}
[[Kép:Marduks strid med Tiamat.jpg|thumb|right|260px|[[Marduk]] legyőzi [[TiámatTiamat (istennő)|Tiamatot]]ot]]
[[Kép:Marduk and pet.jpg|thumb|right|260px|Marduk és [[Mushussu]]]]
Az '''''Enúma elis''''' (<font size="+1">{{ékírás|𒂊𒉡𒈠𒂊𒇺}}</font>, másképp [[Kép:Enuma elis.gif|150px]] ''e-nu''<sub>2</sub>-''ma e-liš'') [[akkád nyelv]]ű [[amoriták|amorita]] teremtés[[eposz]], amely már az [[Óbabiloni Birodalom|óbabiloni kor]] után nyerte el végső formáját. Címe nem ismert, a kezdősor első két szava (''enūma eliš...'', „amikor fönt...”<ref name=Gilgames1>{{Opcit|n=Gilgames|o=259}}</ref>) alapján nevezik így. Az [[i. e. 2. évezred]] második felében, közelebbről az [[i. e. 13. század]] és [[i. e. 12. század]] fordulója után keletkező epikus mítosz az istenek generációiról szól, valamint azok legfontosabb tevékenységét ismerteti a világ kezdeti szakaszában. A [[mezopotámia]]i [[kozmogónia]] és [[teogónia]] összefoglalása, egységes epikus keretbe öntése, de valójában nem kifejezetten teremtéseposz, hanem [[Marduk]] főistenné válásának története. A generációs küzdelmek leírása azt a célt szolgálja, hogy keretet adjon ennek, ez a motívum idegen Mezopotámiában, nyugatról, valószínűleg [[Ugarit]]ból származik.
17. sor:
'''3''' [[Abzu|ZU.AB]]''-ma reš-tu-ú za-ru-šu-un''
 
'''4''' ''[[Mummu|mu-um-mu]] [[TiámatTiamat (istennő)|ti-amat]] mu-al-li-da-at gim-ri-šú-un''
 
'''5''' A.MEŠ''-šú-nu iš-te-niš i-ḫi-qu-ú-šú-un''
31. sor:
'''3''' Apszu, az őskezdet, minden dolgok teremtője-atyja
 
'''4''' s Mummu-TiámatTiamat ősanyánk még
 
'''5''' vizeikkel egybemosódtak
46. sor:
Megnevezetlen őselemekről van szó, a névtelenség a teremtés előtti állapotot jelzi: ami nincs megnevezve, az nem létezik, mert a név kimondása egyben a dolog megteremtését is jelenti.<ref name=Gilgames2/>
 
[[Abzu|Apszu]] – minden dolgok teremtője – és [[TiámatTiamat (istennő)|Tiamat]] – az ősanya – a vizek megszemélyesítői, mégpedig az édesvíz és a tenger princípiumai. A víz és az ég létezett, az égboltot [[Mummu]] képviseli, aki ebben a szövegben általában TiámattalTiamattal azonos (Mummu-TiámatTiamat), de eredetileg a szelek önálló istene.<ref name=Gilgames2/> Az ''Enúma elis'' szerint Apszu és Mummu-TiámatTiamat nemzették az isteneket, amely valószínűleg arra az eredeti elképzelésre vezethető vissza, hogy a szél összekeverte a vizeket, így jöttek létre a szárazföldek.<ref name=VIL/> Az első tábla szerint később Éa kasztrálja Mummut, ami szintén akkor érthető, ha önálló, hímnemű isten volt, hiszen a szintén férfi Apszu vele nem nemzhette a második istengenerációt.
 
[[Lahmu]] és [[Lahamu]] születtek a frígyből. A szöveg nem határozza meg, hogy [[Ansar]] és [[Kisar (isten)|Kisar]] (körülbelül „égi világ” és „földi világ”) megint Apszu és TiámatTiamat, vagy már Lahmu és Lahamu gyermekei-e. Csak annyit mond, hogy Ansar és Kisar dicsőbbek, mint Lahmu és Lahamu. (15–16. sor.)
 
Ansar gyermeke [[An]]u, akinek fia [[Nudimmud]] ([[sumer]]ül: aki készít és teremt, [[Enki|Éa]] isten egyik mellékneve, a szövegben később Éa néven szerepel) istent nemzi. Nudimmud „akkora hős, olyan erős”,<ref name=Gilgames3/> hogy minden korábbi generációt megelőz.
 
Az új istenek TiámatotTiamatot gúnyolták, ami Apszu haragját vonta magára, akit egyébként is zavar álmában az istenek nyüzsgése. Apszu és TiámatTiamat megegyeznek a fiatal istenek elpusztításában. Éa rátámad Apszura és Mummura, ráolvasásaival elkábítja őket, Mummut megcsonkítja és Apszut megöli. Éa és [[Damgalnunna|Damkina]] nászából ekkor fogan Marduk.
 
Anu létrehozza a négy szelet és a forgószelet, hogy a folyóvizeket (TiámatotTiamatot) zaklassák. TiámatTiamat hatalmas kígyókat és sárkányokat teremt, akik közül az elsőszülött [[Kingu]]. Az ifjabb istenek velük szemben tehetetlenek.<ref>{{Opcit|n=Gilgames|o=6–11}}</ref>
 
=== Második tábla ===
A második tábla 152 sorban az ifjabb istenek és TiámatTiamat küzdelmét mondja el, mindaddig, amíg Marduk elvállalja a küzdelem vezetését.
 
TiámatTiamat további tizenegy szörnynek ad életet, akiknek vezére Kingu lesz. Kingu erőszakos fogadkozását hallva Ansar újra fiát, Éát kéri a beavatkozásra, de Éa nem hajlandó újra küzdeni, viszont elmegy követségbe. A látogatásról azzal tér haza, hogy nem tud TiámatTiamat teremtményeivel harcolni, mert azok túl erősek. Ansar javaslatára Éa Mardukot kéri fel a küzdelem vezetésére. Marduk azt a feltételt szabja, hogy Ansar hívja össze az istenek gyűlését, ahol minden isten hűséget fogad Marduknak.<ref>{{Opcit|n=Gilgames|o=11–15}}</ref>
 
=== Harmadik tábla ===
A harmadik tábla 138 sorban megismétli Marduk kérését az istenek gyűlésére vonatkozóan. Eközben bemutatja a korábbi istenek (Éa, Ansar, Lahmu) gyávaságát, akik nem mernek szembeszállni TiámattalTiamattal és teremtményeivel. Ezzel bizonyítja az eposz Marduk elsőségét a panteonban. E táblán több ismétlés található, így TiámatTiamat szörnyszülötteinek felsorolása, Kingu vezérségének kijelentése, Marduk fogadalma. Kingu megkapja a sorstáblákat TiámattólTiamattól, ezzel gyakorlatilag a mindenhatóságot ruházta rá, hiszen mindenkinek sorsa felett hatalmat kapott.<ref>{{Opcit|n=Gilgames|o=15–19}}</ref>
 
=== Negyedik tábla ===
A negyedik tábla 146 soros. Marduk elfoglalja a fő helyet az istenek tanácsában, majd egy köntös eltüntetésével és megjelenítésével bizonyítja teremtő erejét. Ennek láttán a többi isten királynak választja, trónra ültetik, jogarral, palásttal látják el. Megkapja a ''Bél'' (= úr) címet. A harchoz fegyvereket készít, az eposz őt tekinti a buzogány, az íj, a kard és a háló feltalálójának. Segítségül hívja a négy szelet is, akik a háló négy sarkát fogják. Megküzd TiámattalTiamattal, hálót vet rá, a szelek kitátott szájába hatolnak és kitöltik bensőjét, nyílvesszővel a földhöz szegezi, majd harci bárdjával kettévágja. A tizenegy szörnyet, akik TiámatTiamat vesztét látva menekülőre fogják, bebörtönzi. Kingutól elveszi a sorstáblákat. TiámatTiamat egyik feléből az égboltot, másikból az óceánokat alakítja ki. Nudimmud és Apszu házainak mintájára létrehozza az [[Ésarra|Ésarrát]].<ref>{{Opcit|n=Gilgames|o=20–24}}</ref>
 
=== Ötödik tábla ===
71. sor:
 
=== Hatodik tábla ===
A hatodik tábla 166 során Marduk befejezi a teremtést ''Lulla'' megformálásával (sumer LU.LU = emberiség). Az Embert megtervezi, hogy szolgálja az isteneket és legyen az égi világ és az alvilág örömére. Éa szerint azonban az Embert egy isten feláldozásával lehet csak létrehozni. Marduk TiámatTiamat és Kingu feláldozását kéri az istenektől. Kingu felvágott ereiből csurgó vérből formázták meg az első embert. Az istenek Marduk engedélyével felépítik ''Báb-ilit'', az istenek kapuját, ahol Marduk, Enlil és Éa lakhelyre talált. A nagy istenek gyűlései ezután Báb-ili fenséges tróntermében zajlottak. Marduk fegyverei és trónja csillagképekké lettek. A „feketefejűek” pásztora lett, vagyis a mezopotámiai sémiták istene. Ezeknek a feketefejűeknek felépítik Báb-ili földi mását, a folyamközi [[Babilon|Báb-ilit]], ahol az [[Észagíla]] lett Marduk fő székhelye.<ref>{{Opcit|n=Gilgames|o=25–28}}</ref>
 
Az ember teremtésével „szabaddá teszi” az isteneket és az istenek munkáját az emberekre rakta. Ez a munka a „közmunka” ''(dullum)''. Az eposz korábban egyetlen alkalommal sem említi, hogy az istenek ''dullummal'' tartoztak volna Marduknak, ezért feltehető, hogy a jelenet utalás egy másik – számunkra ismeretlen – mítoszra.<ref>{{Opcit|n=Sumer irodalom|o=311–312}}</ref>
83. sor:
Marduk az [[i. e. 18. század]]ban a [[Hammurapi törvényoszlopa|Hammurapi-sztélé]] feliratában a korábban jelentéktelen [[Babilon]] helyi amorita isteneként jelenik meg. Babilon politikai élre törésével párhuzamosan egyre előrébb került, a babiloni Marduk-papság már az [[i. e. 2. évezred]] közepén főistenként tisztelte, hasonlóképpen az [[Assur (település)|assuri]] [[Assur (isten)|Assurhoz]], akit helyileg szintén főistenként tiszteltek. Az [[ókori Egyiptom|egyiptomi]] szinkretizmussal ellentétes módon nem azonosították az azonos jellegű isteneket egymással, hanem egyszerűen felcserélték őket. Az [[i. e. 13. század|i. e. 13]]-[[i. e. 11. század|11. század]] fordulójától a babiloni panteon vezető helyére került. A Marduk-kultusz [[I. Nabú-kudurri-uszur babiloni király|I. Nabú-kudurri-uszur]] idejében vált véglegesen és kizárólagosan a legfontosabbá. Az eposz Babilonban keletkezett, feltehetően Marduk papjai közül valakinek a műve, majd az [[i. e. 12. század]]tól kezdve erősen terjedt.<ref name=Gilgames2>{{Opcit|n=Gilgames|o=260}}</ref><ref name=VIL>{{Opcit|n=VIL|o=1139–1140}}</ref>
 
Az eposzban eredetileg talán az istenek kötelező munkája, majd sztrájkja szerepelt, és csak később írták hozzá a Tiámat–MardukTiamat–Marduk küzdelmet. A két istenség harcát egyre inkább nem mezopotámiai, hanem attól nyugatabbi keletkezésűnek tartják, így nem lehet véletlen, hogy szélesebb körű elterjedése az [[Óbabiloni Birodalom]] bukása után, a [[kassúk|kasszita]] korban történt. A cselekmény teli van ellentmondásokkal, a teremtés aktusa például éppúgy két – egymásnak ellentmondó – verzióban szerepel benne, mint a [[Biblia|Bibliában]].<ref>{{Opcit|n=Sumer irodalom|o=339}}</ref>
 
Az [[i. e. 3. század]]ból adat van arról, hogy Babilonban az [[akítu]] ünnepének negyedik napján, azaz a Niszan 11. napján (március vége) egy pap teljes terjedelmében elmondta a szöveget.<ref name=VIL/> Valószínűsíthető, hogy – mivel a Marduk-mítosz az államvallás fő eleme volt – minden évben sor került erre.<ref name=Gilgames1/> Korábban úgy gondolták, hogy az ''Enúma elis'' mitológiai anyaga közvetlenül is hatott a környező népek kozmogóniai mítoszaira (például a [[Hettiták|hettita]] [[Égi királyság]] című epikus költeményre). Ugyanakkor – mivel a sumer mitológia nem ismeri az önálló kozmogóniai mítoszt – a hettita és [[hurrik|hurrita]] kozmológiák is visszahatottak Mezopotámiára és alakították ki az [[i. e. 2. évezred]] végére az akkád nyelvű mezopotámiai kozmogóniai irodalmat. A hasonlóság a [[hettiták|hettita]] [[Kumarbi-ciklus]] történeteivel (hurri ''Kumarwe'') igen nagy.<ref name=Gilgames2/> A későbbiekben az [[arámiak|arameus]] eredetű [[kháldok|kháldeusok]] is ezt a vonalat folytatták. A [[hellenisztikus civilizáció|hellenizmus]] korában [[Bérósszosz]] is tanulmányozta.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Enúma_elis”