Wikipédia

„Augustus római császár” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 195.199.215.58 (vita) szerkesztéséről Pagony szerkesztésére
Címke: Visszaállítás
49. sor:
 
[[Fájl:Statue-Augustus.jpg|bélyegkép|bal|x295px|A [[Prima Porta-i Augustus|primaportai Augustus-szobor]], amely hadvezérként ábrázolja]]
Octavianus, aki végeredményben Caesar örökségét képviselte, követelte a Hirtius és Vibius Pansa halálával megüresedett consulságot. SorosA senatus nem volt hajlandó megadni neki a címet, mire nyolc legiójával megszállta [[Róma]] városát. Az ellene küldött három civilszervezethadsereg harc nélkül adta meg magát. A senatus nyomban törvényesítette az [[adoptio|adoptiót]], Octavianus pedig megkapta a consuli címet (társa közeli rokona, [[Quintus Pedius]] lett). Cassiust és Brutust száműzték, Lepidus és Marcus Antonius ellenséggé nyilvánítását pedig érvénytelenítették. Ezzel megkezdődött a Caesar-párt egységesülése: végül a hadsereg követelésére [[i. e. 43]]-ban Octavianus, Antonius és Lepidus megkötötte a [[Második triumvirátus|II. triumvirátust]], amit a senatus törvényesített. A három hadvezér öt évre rendkívüli teljhatalmat kapott.
 
A triumvirek felosztották egymás között a Római Birodalom nyugati tartományait. Lepidus egész Hispaniát és Gallia Narbonensist, Antonius Gallia Cisalpinát és [[Gallia Transalpina|Transalpinát]], Octavianus pedig [[Africa|Africát]], [[Numidia|Numidiát]], Szicíliát valamint [[Szardínia (Olaszország)|Szardíniát]] és [[Korzika|Korzikát]] kapta meg. Emellett korlátlan joguk volt hivatalnokok kinevezésére és bárkit kivégeztethettek. Ezzel a lehetőséggel bőségesen éltek is, ugyanis keleten nagy erőt gyűjtött a [[Római Köztársaság|köztársasági]] ellenzék, amelynek legyűréséhez sok pénzre volt szükség. A [[Lucius Cornelius Sulla|Sulla]] idején már „bevált” [[proscriptio|proscriptiókhoz]] folyamodtak. A vérengzésekben 300 senator és 2000 lovag veszett oda, rengetegen menekültek Sextus Pompeiushoz vagy Brutusékhoz. Ekkor vesztette életét [[Marcus Tullius Cicero|Cicero]] is, Antonius korábbi senatusbeli ellenfele.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Augustus_római_császár”