„Bourbon Ferenc spanyol király” változatai közötti eltérés

| édesanya =[[Lujza Sarolta nápoly–szicíliai királyi hercegnő|Bourbon Lujza]] szicíliai királyi hercegnő (1804–1844)

[[Ferenc de Paula spanyol infáns|Bourbon (Paulai) Ferencnek]] ([[1794]]–[[1865]]) spanyol királyi hercegnek és Cádiz hercegének, [[IV. Károly spanyol király|IV. Károly]] [[Spanyolország uralkodóinak listája|spanyol király]] fiának és első feleségének, [[Lujza Sarolta nápoly–szicíliai királyi hercegnő|Bourbon Lujza]] szicíliai királyi hercegnőnek, [[I. Ferenc nápoly–szicíliai király]] lányának a legidősebb csecsemőkort túlélt fia. (Paulai) Ferenc cádizi hercegnek a bátyja, [[VII. Ferdinánd spanyol király|VII. Ferdinánd]] [[Spanyolország uralkodóinak listája|spanyol király]] fiúörököse nem lévén a régi kasztíliai trónöröklés visszaállításával jelölte legidősebb lányát, [[II. Izabella spanyol királynő|Izabella]] [[infáns]]nőt a trónra, de a [[Bourbon-ház]] trónra léptével a nők trónöröklési jogát hatályon kívül helyezték, és a száli frank trónöröklést vezették be. Ez utóbbi értelmében VII. Ferdinánd legidősebb öccsének, Károlynak kellett volna követnie a trónon a királyt, aki bátyja halála után fellépett a nőuralom ellen, és önmagát tartotta a jog szerinti királynak ''V. Károly'' néven. Követőit nevezték ''karlisták''nak. VII. Ferdinánd ifjabb öccse, (Paulai) Ferenc cádizi herceg viszont támogatta bátyja [[Trónöröklési rend|trónöröklési]] terveit, és II. Izabellát közvetlenül apja halála után [[1833]]-ban, háromévesen kiáltották ki királlyá, és nevében anyja, [[Bourbon–Szicíliai Mária Krisztina spanyol királyné|Mária Krisztina]] özvegy királyné vette át a régensséget. Az ifjú királynő férjéül pedig elsőfokú unokatestvérét, (Paulai) Ferenc fiát, (Assisi) Ferenc herceget jelölték ki, hogy a [[karlisták]]kal szemben a támogatásukat megszerezzék a királyi családban. Az esküvőre [[1846]]. [[október 10.|október 10]]-én került sor. Ferenc a házassága révén megkapta a királyi címet, de nem vált társuralkodóvá. Ferenc [[homoszexualitás]]a miatt II. Izabella gyermekei apjának a királynő aktuális szeretőit tekintették, de erre a mai napig semmi bizonyíték nincsen. [[1868]]. szeptemberében [[Juan Prim]] és [[Francisco Serrano]] tábornokok felkelése következtében trónfosztották II. Izabellát, és a királynő a férjével [[III. Napóleon francia császár]]hoz menekült formális lemondás nélkül. II. Izabella [[1870]]-ben lemondott a fiuk, [[XII. Alfonz spanyol király|XII. Alfonz]] javára, aki végül [[1874]]-ben léphetett trónra. Fiuk tüdőbajban szenvedett, aki még szülei életében, [[1885]]-ben meghalt anélkül, hogy megérte volna a kisfia, [[XIII. Alfonz spanyol király|XIII. Alfonz]] születését, aki [[1886]]-ban jött csak a világra. A trónfosztás után feleségétől külön élt, de hivatalosan sohasem váltak el. Dédapaként [[Franciaország]]ban halt meg.