„Robert Falcon Scott” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
40. sor:
[[Fájl:Scott last page.jpg|bélyegkép|jobbrat|border|Scott utolsó leírt szavai a holtteste mellett meglelt naplójában: ''„Azt hiszem, nem tudok tovább írni. Robert. Zárszó: Isten szerelmére, gondoskodjatok szeretteinkről.”'' ([[British Museum]]).]]
Egy év tájékozódó tudományos munka után kialakult, kik kísérlik meg elérni a sarkot. Négy embert választottak ki : Scott,
Scott nem számolt hibákkal, vagy rossz időjárással, pedig a visszautat március közepei érkezéssel tervezte, ami már kibírhatatlanul hideg az Antarktiszon. Az odaúton élelmiszer és [[petróleum]] depókat helyeztek el, amelyek visszafelé távolságtól függően 7-10 napra elegendő ételt és tüzelőanyagot biztosítottak. A depók helyét csak egy zászlóval jelölték, az eltévesztésük végzetes lett volna, csak a saját sínyomaikra hagyatkoztak. A terhek húzására szibériai pónikat használtak, azért, hogyha az állatok nem bírják a megterhelést, úgy levágják őket és a húsuk hasznos lesz később. Ám a pónik hamar feladták a küzdelmet a hóban, gyakran meg kellett állni kisegíteni őket, ezért már az expedíció kezdetén le kellett ölni az állatokat. Scotték végzete az előző évben legmesszebb telepített depójuktól egy napi járóföldre, sátrukban érte őket.
Sokan felvetették, hogy ha Amundsen nem előzi meg őket, a jobb pszichikai állapot miatt visszaértek volna élve. A jelekből és a naplóból pedig a [[skorbut]] (C-vitamin hiány) betegsége, az elégtelen táplálkozás, elégtelen folyadékbevitel, nem megfelelő felszerelés és az emberi szánhúzás túlhajszoltsága rajzolódik ki a végzet okaként.
Meghalt Oates is. A lábán fagyási sérüléseket szerzett, (és a skorbut következtében régi harctéri sérülései is kiújultak,) így járni csak fél lábon tudott. Miután állapota tovább romlott, tudta, nem folytathatja a haza utat, és nem hátráltathatja a többieket. Aznap reggel a sátorban Oates azt mondta: „I am just going outside and may be some time”, majd kilépett és elindult a viharban. Holttestét sosem találták meg. Scott naplójában azt írta, Oates minden angol „gentleman” példaképe lehetne.
54. sor:
Amundsen teljesítményét Angliában lebecsülték, sőt azt állították, a [[Ross-tenger]] brit fennhatóság alatt áll (1841-ben James Ross fedezte fel), így Amundsen be sem hajózhatott volna oda, mindezen állításokat az angolok nemzeti büszkeségén esett csorba erősen táplálta. Scottot egy egyszerű emberséges hősnek, Amundsent professzionális felfedezőnek állította be az akkori angol sajtó. Valójában Amundsen is "amatőr" felfedező volt, problémái valóban akadtak az embereivel, és a népszerűséget sem viselte jól. Amudsen az Északi Sark felfedezését szerette volna elérni világéletében, de ebben megelőzték és sose tudott igazán örülni antarktiszi sikerének.
== Magyarul ==
*''Angolok a Déli Sarkvidéken''; átdolg. Halász Gyula; Lampel, Bp., 1911 (''A Magyar Földrajzi Társaság könyvtára'')
*''Scott utolsó útja. Scott naplója és utitársainak feljegyzései''; ford. átdolg. Halász Gyula; Lampel, Bp., 1923 (''A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára'')
*''Scott utolsó útja. R. F. Scott kapitány naplója Déli-sarki expedíciójáról''; ford., átdolg. Halász Gyula; Móra, Bp., 1958
*''A Déli-sarkvidéken''; vál., ford. Vajda Endre, jegyz. Vécsey Zoltán; Gondolat, Bp., 1971 (''Világjárók. Klasszikus útleírások'')
== Források ==
*
|url = http://www.coolantarctica.com/Antarctica%20fact%20file/History/Robert%20Falcon%20Scott.htm
|title = Robert Falcon Scott (1868-1912)
65 ⟶ 72 sor:
|archivedate = 2008-02-16
}}
*
|url= http://www.sportpiac.hu/outdoor-tippek/robert-f-scott-vegzetes-utja-az-antarktiszra/1090/
|title=Robert F. Scott végzetes útja az Antarktiszra
| |||