„Száz év magány” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a kékítés (vagyis most még piros, de mindjárt.....) |
||
47. sor:
Az ősvadon mélyén megbúvó kicsiny falu, Macondo és a Buendíák története akkor kezdődik, amikor később a kivégzőosztag előtt áll Aureliano B. ezredesnek eszébe jut az a régi délután, amelyen az apja elvitte jégnézőbe. Akkoriban Macondo alig 20 házból állt, és annyira új volt a világ, hogy sok dolognak még nevet sem adtak. Az idő múlását csak a nagy ritkán a faluba érkező cigánycsapat látogatásai érzékeltették. Vezetőjük, Melchiades minden évben a tudomány új csodáival kápráztatta el Macondót. Az ezredes apját, José Arcadio B.-t rabul ejtették a [[mágnes]]rudak, a [[látcső|látcsövek]], a [[térkép]]ek, [[asztrolábium]]ok és az [[alkímia|alkimista]] vegykonyha felszerelései. Annyira belefeledkezett a találmányokba, hogy elveszítette valóságérzetét. Akkoriban ő volt Macondo valamiféle szellemi vezetője; ő osztotta fel a földeket, ő jelölte ki a házak helyét, mint ahogy évekkel korábban az ő szavára indult el egy csapat férfi és asszony, hogy megkeresse a tengert.
José Arcadio B.-t nem csak a kalandvágy hajtotta, hanem a családjára kiszabott [[végzet]] is. Feleségének, Ursula Iguaránnak a dédszülei az angol kalóz, [[Francis Drake]] támadásai elől menekültek el valamikor [[Riohacha]] városából arra a vidékre, ahol a szépapa, José Arcadio Buendía élt. Ettől fogva a két család élete összefonódott egymással, nem csak a közös vállalkozások fűzték össze őket, hanem az első- és másod-unokatestvérek között kialakuló szerelmi és testi kapcsolatok bonyolult szövedéke is. A családban gyakran előforduló közeli házasságok ([[vérfertőzés]]), és az ennek következtében születő malacfarkú utódtól való félelem volt az oka annak is, hogy Ursula házasságkötésük után jó ideig nem engedte közel magához José Arcadiót. Az ezen gúnyolódó Prudencio Aguilarnak az életével kellett fizetnie. A megölt Prudencio éjjelente visszajárt és nem hagyott nyugtot a házaspárnak – ekkor határozták el, hogy útra kelnek, és elvándorolnak a tengerhez.
Az út 26 hónapig tartott, ezalatt született meg José Arcadio. Végül nem találták meg a tengert. A kimerítő út után egy folyócska mellett úgy döntöttek, hogy megállnak és megalapítják Macondót.
| |||