„Robert Plant” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a pontosit, hol a fenében is van West Bromwich |
a →Led Zeppelin: eliras jav., korr, form , átfogalmaz |
||
31. sor:
=== Led Zeppelin ===
{{Bővebben|Led Zeppelin}}
{{idézet2|''Jimmy Page '68 nyarán szervezte új zenekarát, melybe [[Terry Reid]]et akarta megnyerni énekesnek. Ő azonban a Twiddle sikoltozóját
{{idézet2|''Rögtön tudtam, hogy jó dolog sülhet ki abból, amit most csinálunk! Lemezeket hallgattunk, és arról beszélgettünk, hogyan látjuk a helyzetünket, a lehetőségeinket. Ekkor hallgattuk [[Muddy Waters]]től a "[[You Shook Me]]"-t, a "[[Babe, I'm Gonna Leave You]]"-t [[Joan Baez]]től - mindkettő nagyon tetszett nekünk - és a Fairport Conventiont.''}}
38. sor:
[[Fájl:Robert-Plant.jpg|thumb|right|250px|Robert Plant 1973-ban]]
A Led Zeppelinben együtt töltött 12 évük és
Robert a zenekarba kerülve rövid idő alatt tündökletes pályát futott be. A rockénekes archetípusa lett, a sztárok között is az egyik legnagyobb sztár. A zenekar légköre és a gyorsan jött szédületes sikerek szárnyakat adtak az egyébként sem gátlásos fiatalembernek.
A dupla DVD felvételeit nézve különösen szembetűnő, ahogyan Robert Plant "lábra kap", és ráérez az énekes-frontember szerepre.
A [[Dán Rádió]] koncertjén [[1969]]-ben, még nyurga kamaszként téblábol a mikrofon előtt, egyik lábáról a másikra billen, lábujjhegyen tétovázik, a kezei folyton útban vannak. Az [[1970]] januári, [[Royal Albert Hall]]-beli koncerten már lényegesen oldottabb, de felszabadultnak, fesztelennek még ekkor sem lehet nevezni színpadi mozgását.
Az [[1973]]-as [[Madison Square Garden]]-beli koncerten viszont már teljes fegyverzetében csillog a rockzene egyik legnagyobb hatású énekese. Azt még az ellenségei sem vonták kétségbe: a hangja egészen páratlan, az előadásmódja, az éneklés átéltsége, személyessége lenyűgöző. Ám ezt a rakás kivételességet még megfejelte lélegzetelállító megjelenése. A jól fésült és rendesen öltözött [[The Beatles|Beatles]]-ek után, a hibbantnak vagy magamutogató majomnak látszó, bármit magukra aggató
Különleges kisugárzására hamar felfigyelt a korabeli média, s a jelzők, amelyekkel teleaggatták őt, jól idézik azt az elragadtatást, amely megjelenését övezte: {{rquote|70%|center|Görög szőke isten; viking; preraffaelita; reneszánsz trubadúr; Botticelli-fej.|G.N.L.: id. mű. 81. old.}}
54. sor:
Robert Plant kivételes képességei és sokoldalúsága persze nem volt kuriózum ebben a zenekarban. Ennek ellenére (négyük szoros összetartozásán túl) pótolhatatlanságát bizonyítja, hogy a zenekar puszta létét, jövőjét is veszélyeztetve éveket vártak rá akkor, amikor személyes életének tragédiáin kellett túljutnia.
[[1975]] nyarán, Robert [[Rodosz (sziget)|Rodoszon]] nyaralt feleségével, két gyermekével és Jimmy Page Scarlet nevű lányával, amikor súlyos autóbalesetet szenvedtek. Robertnek eltört mindkét bokája, az egyik könyöke; felesége koponyatörés miatt napokig kómában feküdt, a gyerekek pedig könnyebb sérüléseket szenvedtek. Teljes felépülése csaknem másfél évig tartott. Eközben készítettek egy lemezt (''Presence''), bemutatták filmjüket (''The Song Remains the Same'') - de nem koncerteztek, egészen [[1977]] áprilisáig. Alig 4 hónap múlva, miközben Amerikában turnéztak, Karac Pendragon kórházba került. Plant azonnal hazarepült, de amikorra Londonba ért, kisfia meghalt. Robert a gyászév alatt nem jelent meg a nyilvánosság előtt, Jimmy egyszer szerepelt egy jótékonysági koncerten, Jones és Bonzo teljesen visszavonult. Szinte napra pontosan két évvel a tragédia után tértek vissza a színpadra. Bonzo egy év múlva meghalt; őt sem akarták pótolni senkivel - a zenekar megszűnt.
=== Szólókarrier (1982-től napjainkig) ===
|