„Thököly Imre” változatai közötti eltérés

Július végén Ibrahim pasa Budáról 30 ezres, augusztus elején Apafi Erdélyből 8 ezres sereggel indult ki. A törökök útközben elfoglalták és lerombolták [[Ónod]]ot. A seregek egyesülése után [[augusztus 14.|augusztus 14-én]] elfoglalták [[Kassa|Kassát]] (ekkor Thököly a maga fennhatósága alá rendelte a [[Szepesi Kamara|Szepesi Kamarát]]). Ezt követően bevették [[Eperjes (Szlovákia)|Eperjest]], [[Lőcse|Lőcsét]], [[Fülek]]et (fel is gyújtották) és [[Szendrő (Magyarország)|Szendrő]]t. [[szeptember 16.|Szeptember 16-án]] a katonai sikerek és a harcok befejezése után, Ibrahim pasa a szultáni athanámé alapján [[Fülek]] várában ([[I. Apafi Mihály|Apafi]] jelenlétében) Magyarország királyává nevezte ki Thököly Imrét. A kinevezés szerint Thököly évi 40 ezer tallér adó ellenében kapta meg IV. Mehmedtől az uralkodói jelvényeket.  Thököly nem kívánta a "király" címet viselni, ettől kezdve a kuruc vezér inkább  [[Felső-Magyarország]] fejedelmének címezte magát.

[[1688]]. [[január 24.|január 24-én]] [[Klobusiczky Ferenc (politikus)|Klobusiczky Ferenc]] [[Zemplén vármegye|zempléni]] [[alispán]] Pozsonyban átadta I. Lipótnak Thököly Imre fejedelmi jelvényeit. Február során [[Donat Johann Heißler von Heitersheim|Donatus HeisslerHeißler]] császári tábornok [[Mezőtelegd|Telegd]]nél, majd Várad környékén szétverte Thököly kisszámú hadát, aki Belgrádba menekült. Miután Belgrádot a császáriak [[szeptember 6.|szeptember 6-án]] elfoglalták, Thököly részt vett egy kisebb jelentőségű törökellenes bolgár felkelés leverésében.<ref>Thökölynek a felkelés leverésében játszott szerepét vizsgálja Telbizov. A bolgár történész által rajzolt képet igyekezett árnyalni Benda.</ref> [[1689]] nyarán Thököly 8000 fős kuruc-román-török sereggel elfoglalta [[Orsova|Orsovát]], majd [[Palánka (Szerbia)|Újpalánk]]ot. Sikerei miatt a császári sereg élén [[Lajos Vilmos badeni őrgróf|Badeni Lajos őrgróf]] vonult ellene, aki visszaszorította [[Moldva|Moldvába]].

[[1690]]. [[április 15.|április 15-én]] elhunyt [[I. Apafi Mihály]]. [[II. Apafi Mihály|Kiskorú fiával]] szemben [[június 8.|június 8-án]] [[II. Szulejmán oszmán szultán|II. Szulejmán]] szultán Thököly Imrét nevezte ki [[Erdély]] fejedelmévé.<ref>Thököly 1690-es erdélyi hadjáratáról beszámol Cserei 221–238.</ref> Bár Szulejmán 1681-ben még elismerte az ötévesen megválasztott fejedelmet, az idősebb Apafi kényszerű Bécs felé orientálódása miatt ezt az athnámét nem újította meg. Vele szemben [[Teleki Mihály (főgenerális)|Teleki Mihály]]<ref>Ahogy 1690. július 21-én írta egy levelében: ''„az Tököly fejedelemségétül, valakinek esze vagyon, irtózik”.'' Teleki maga egyébként még augusztus 8-án sem hitte el, hogy Thököly valóban meg fogja támadni Erdélyt: ''„…bolondság is volna […] kevesed magával, kiváltképpen annyival, a mint írják lenni, bé jőni”.'' Idézi Trócsányi 323, 325. Feltehetően Telekit félretájékoztatták Thököly haderejének létszámával kapcsolatban.</ref> erdélyi és [[Donat Johann Heißler von Heitersheim|Heißler tábornok]] császári hadai védték Erdélyt: lezárták a hágókat, majd [[Zernest|Zernyestnél]] letáboroztak. Thököly 15 ezres kuruc-román-török-tatár, zömében lovas hadával átkelt a járhatatlannak tekintett havasokon, majd [[augusztus 21.|augusztus 21-én]] hátba támadta, és a [[zernyesti csata|zernyesti csatában]] legyőzte az erdélyi-császári hadakat. Teleki a csatában meghalt. HeisslerHeißler fogságba esett; őt Thököly [[1692]] januárjában kicserélte az [[1688]] januárja óta házi őrizetben tartott [[Zrínyi Ilona|Zrínyi Ilonára]], és megüzente vele Lipótnak, hogy kész csatlakozni a törökellenes küzdelmekhez, amennyiben birodalmi hercegi címet kap. [[Szeptember 22.|Szeptember 22-én]] a [[kereszténysziget]]i országgyűlés fejedelemmé választotta Thököly Imrét, kimondta birtokai visszaadását, és honfiúsította kurucait. Ezt követően [[Lajos Vilmos badeni őrgróf|Badeni Lajos őrgróf]] tizenhat lovasezredével [[Belgrád]] alól Erdélybe vonult, ahonnan október végére kiszorította Thökölyt [[Havasalföld]]re, és elzárta előle a Felső-Magyarország felé vezető utat is. (Ugyanakkor ezzel sorsára hagyta Belgrádot, amelyet a török nagyvezír [[október 8.|október 8-án]] elfoglalt.) Ez az incidens volt az a gyorsan múló pillanat, amikor a pillanatnyi krízis hatására [[Bethlen Miklós (kancellár)|Bethlen Miklósnak]] sikerült aláíratnia a [[Diploma Leopoldinum]]ot Lipóttal.