„Castilloni csata” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
17. sor:
Talbot – Everingham tanácsa ellenére – úgy döntött, hogy nem várja meg fő erejének érkezését és azt, hogy az előőrs katonái befejezzék reggelijüket, hanem támadást vezényelt. Talbot azt mondta káplánjának, hogy majd a csata után imádkozik, és az előőrssel kelet felé indult. Átkeltek a Lidoire gázlóján, majd a Dordogne és a tüzérségi erőd közötti lapos területen lovagoltak a franciák felé. Amikor közelebb értek, a nehézlovasok és az íjászok gyalog folytatták útjukat. Talbot a lován maradt, bíbor bársonysüvegében és karmazsinvörös köpenyében jól látható célpont volt. Ráadásul sem páncélt, sem fegyvert nem viselt, mivel szabadon bocsátásakor megesküdött erre a franciáknak.{{refhely|Welsh}}
A franciák a sáncok mögött várták a közeledő angolokat. Everingham ismét azt tanácsolta Talbotnak, hogy várjon a támadással, de az öreg parancsnok utasítást adott a rohamra. Az íjászok nyílzáport zúdítottak az erődre, az előőrs pedig két nagy csoportban, „''Talbotért és Szent Györgyért''” kiáltással megrohanta a falakat. Az egyik alakulat a nyugati, a másik pedig a keleti oldalt támadta. A franciák tüzet nyitottak a rohamozókra, ami súlyos veszteséget okozott. Akik elérték a sáncot, kézitusába kezdtek a védőkkel. Everingham, Talbot egyik zászlóvivője az elsők között érte el az erődítményt. Letűzte a zászlót, de egy lövés azonnal megölte.{{refhely|Welsh}}
Miközben tombolt a harc, Talbot fő ereje is kezdett megérkezni kisebb-nagyobb csoportokban, és csatlakoztak a támadáshoz. A franciák tüzérséggel lőtték az angolokat. A lövegeket úgy állították fel, hogy csak a kereszttüzükben lehetett elérni a sánchoz. A nagyobb, faltöréshez használt ágyúk lövedékei rendet vágtak az angol sorokban. Egy francia résztvevő így írt errőlː „''A tüzérség rettenetes veszteséget okozott az angoloknak, minden lövés öt-hat embert ütött le a lábáról, meggyilkolva őket''”.{{refhely|Welsh}}
Talbot nem tágított, és ahogy érkezett az erősítés, úgy vetette csatába őket. Nagyjából négyezer embert küldött az erődítmény ellen, amelyet tüzérség nélkül nem lehetett bevenni. Az angolok többsége a falakig sem jutott el. Az ostrom nagyjából másfél órája tartott, amikor váratlanul felbukkantak a breton lovasok az angol jobbszárnyon. A nehézlovasok könnyedén átgázoltak a kimerült angol gyalogosokon. Talbot erősítést küldött a jobbszárnyra, de ők sem tudták megtartani a területet. Az angolok menekülni kezdtek a Dordogne folyó felé.{{refhely|Welsh}}
== Jegyzetek ==
| |||